Önbizalomhiányos=gyáva?

Aki önbizalomhiányos, az nem bízik önmagában, önmaga képességeiben. Az önbizalomhiányos úgy áll hozzá egy 30 km-es túrához, hogy hát úgysem bírná, ezért el sem indul. Pedig lehet minden képessége, fizikuma meglenne hozzá, csak ő ezt nem hiszi el. Nyilván ezt úgy lehet leküzdeni, hogy az ember előbb kitűz egy 5 km-es távot, rájön, hogy nem is volt olyan nehéz, mint gondolta, ezért legközelebb már jobban hisz abban, hogy akár 10 km-t is le tud sétálni, meg is teszi, megint rájön, hogy ez is könnyebb volt, mint gondolta stb…

De az önbizalomhiányos nem feltétlenül félelemmel viszonyul a 30 km-es táv lesétálásához, hanem egyszerűen csak nem hiszi el, hogy képes lenne rá.

A gyáva fél. Mert oké, lehet, hogy valaki nem hisz önmagában, hogy ő képes lenne lesétálni a 30 km-t. És van, aki tényleg nem is képes rá. De nem is kell. A gyáva inkább az az ember, aki olyan dolgot fél megtenni, ami elvárható lenne, vagy egyenesen kötelesség lenne. Az elvárt, vagy kötelező tett előnyeit kevesebbre tartja, mint a saját egyéni veszteségeit. Nem azért nem megy a csatába, mert nem bízik abban, hogy képes lenne részt venni benne, hanem a haza megvédésének előnye helyett a saját egyéni veszteségeit helyezi, hogy hát a csatában esetleg még meg is sérülhet.

A bátor ember is fél. De a bátor embert az különbözteti meg a gyávától, hogy a bátor ember a megfelelő, a helyes dolgoktól fél jobban. Aki feláldozza önmagát sokak életéért az is fél. Nyilván mindenki fél a haláltól, aki nem, az nem bátor, hanem vakmerő, vagy bolond. Csak a bátor ember sokkal jobban fél attól, hogy passzivitása miatt sok más ember veszíti el az életét. Jobban fél attól, hogy abban a tudatban kell élnie, hogy életének ezután következő összes percének mások halála volt az ára, mint attól, hogy ő maga meghal.

Szóval valahol a gyávát és az önbizalomhiányost az különbözteti meg, hogy a gyáva az elvárt és szükséges dolgokat nem teszi meg azért, mert fél. Az önbizalomhiányos meg olyan – nem feltétlenül szükséges, vagy elvárt – dolgokat meg sem próbál megtenni, amire amúgy meglenne a képessége, lehetősége, és nem is annyira a félelem miatt, hanem abból a meggyőződésből, hogy ő az adott dologra nem képes.

Tulajdonképpen nincs önbizalom úgy általában. Önbizalom valamilyen dologgal kapcsolatban van. Pl. lehet, hogy valakinek hatalmas önbizalma van a programozáshoz, de a csajozás terén önbizalomhiányos, vagy valakinek nagy önbizalma van a főzésben, de önbizalomhiányos a barkácsolásban. Ha van általánosan vett önbizalomhiány, akkor az maximum vagy ezeknek az átlaga, vagy az, amivel az ember leginkább azonosítja magát.

Az ember rengeteg dolgot tud. Pl. a legtöbb embernek nincs önbizalomhiánya, ha arról van szó, hogy át kell sétálni a tér túlsó oldalára. (Ha valakinek agorafóbiája van, akkor viszont pont ez a problémája.) Itt nem is csak arról van szó, hogy valakinek megvan az önbizalma ahhoz, hogy átsétáljon a téren, hanem fel sem merül benne az a kérdés, hogy sikerülni fog, hülyeségnek érezné magát a kérdést is, hát mert persze, hogy sikerülni fog, miért ne sikerülne.

Így aztán az ember leginkább azt tartja számon, amiben önbizalomhiányos. Az okoz problémát, az tűnik akadálynak, azon kattog az agya, így hát azzal az érzéssel azonosul jobban, miközben meg nem is tudatosul benne, hogy millió és egy dolgot a legtermészetesebb önbizalommal csinál.

Persze ahogy az ember szerzi folyton a tapasztalatokat, egy csomószor kényszeríti rá az élet arra, hogy olyan dolgokba is belevágjon, amivel szemben önbizalomhiánya van. És mivel az önbizalomhiány indokolatlan ezért ennek ellenére mégis sikert ér el. És minél többször történik meg ez, úgy válik az ember önbizalomhiánya is egyre halkabbá. Pl. én néptáncos voltam, a színpadon nem volt önbizalomhiányom. De mondjuk a munkával kapcsolatban – hogy mit fogok dolgozni, meg hogy, meg megállom-e a helyemet – megint volt némi önbizalomhiányos állapotom. De elkezdtem dolgozni, ment a dolog a maga útján. Aztán mondjuk az ember mikor először festi ki maga a lakását, akkor van benne némi önbizalomhiány, hogy biztos, hogy sikerülni fog ez? De akkor más megint kevesebb tétje volt a dolognak, hisz mi van, ha nem sikerül? Maximum hívok egy festőt. De sikerült. Ma ha valami olyan dologba kell kezdenem, amit még nem csináltam előtte, nyilván bennem van a kérdés, hogy sikerülni fog-e. De már nem aggódom, ha mégsem. Meg ha ebben bizonytalan voltam, mégis sikerült, abban is bizonytalan voltam, mégis sikerült, akkor talán ez is sikerülni fog.

Az önbizalomhiány legjobb ellenszere, ha az ember csinál dolgokat. Néha ezek nem sikerülnek, néha meg igen. De minden siker egy kicsit lefarag az általános önbizalomhiányából.