Mégis mit kezdjek az életemmel?

Valószínűleg ez már a sok századik ehhez hasonló kérdés ezen az oldalon de én nem is feltétlen válaszokat keresek, talán csak simán le szeretném írni, hogy mi van magamban...

Itt vagyok 10-esen, majdnem 17 évesen, most kell a sulimban fakultációt választani de nem tudom magam elképzelni a jövőben. Pedig úgy tűnhet, hogy adott minden. De tényleg. Jobban meggondolva irigylésre méltó életem van. Olyan barátaim vannak és olyan (sulin kívüli) közösségbe tartozom amiről más csak álmodozna. Sok élmény, együttlét, hétvége bulizás, és egy nagy családként tekintünk egymásra. Javarészt saját magammal is elégedett vagyok, adok is rá. Sokat sportolok, mert szeretek fitten mutatkozni. Igazából még nem volt barátnőm bár nem hinném, hogy ez játszik szerepet a problémámban. Fiúk, lányok sokat nyaggatnak, hogy miért cseszek ki ily módon magammal. Egy laza srác érzetét keltem aki mindig bulizik, vidám, kimért, de mégis sokszor csöndes vagyok, szeretek magam lenni és szemlélődni/gondolkodni.

De ezek csak személyiség/külső tulajdonságok. igazából nem is egészen tudom, hogy hogyan is tudnék erről írni de talán úgy tudnám mondani, hogy "Az Énemmel nem tudok mit kezdeni. Az ország legjobb gimijeinek egyikébe járok de az, hogy 4 éve bejutottam ide nem jelenti, azt, hogy ugyan olyan céltudatos vagyok mint az engem körülvevő ambiciózus osztálytársaim. Nincs semmi motivációm. A sulimban az a nagy arc aki 6 éven át kitűnő tanuló volt és e mindenki próbál e tekintetben folyamatosan csak felfele törni de engem ez hidegen hagy. Valójában nem is akartam ebbe a suliba jönni pont a jellege miatt. A szüleim akarták mert mert úgy látták, hogy abban az általánosban nem jutottam volna semmire. Azóta már jó sokat értem és már megbarátkoztam ezzel a környezettel. Kicsit még örülök is neki mert jelenleg arra tudok gondolni, hogy ha még ilyen környezetben is így gondolkodom akkor egy laza elbliccelős suliban mi válna belőlem(?) Vagy épp a jelen miatt jutottam oda, hogy így vélekedem? Hisz csupán 3-as 4-es tanuló vagyok ami annak köszönhető, hogy egy olyan 2 éve szinte semmit sem tanulok. maximum a nagy Tz-knél és ott is csak azért mert nem szeretem nézni, hogy csalódottak a szüleim. Velük kapcsolatban el is kanyarodhatnék a pályaválasztáshoz.

Számukra természetes, nem kérdés, hogy én egy egyetemi végzettséggel rendelkező, magas fizetésű, irodapatkány leszek, DE NEKEM NEM! Vagyis, ha az kell akkor készségesen továbbtanulok bárhol. De hol? És mit? És miért? Fogalmam sincs, hogy mit akarok magammal kezdeni a jövőben. Matek-töri faktora fogok járni a kövi tanévtől de azt is csak azért mert azt szokták mondani, hogy ha nem tudod mi legyél akkor menjél közgázra, de nem vagyok benne biztos, hogy nekem ez megfelel. Reál vagy humán? Legszívesebben egyiket sem választanám. Nem tudom miben vagyok jó. Talán semmiben. Vagy épp ez a baj az oktatással, hogy nem tudok rájönni. Az egész olyan fekete-fehér és egyszerű. Túl egyszerű és emiatt szegényes. Ha jó vagy matekból akkor legyél mérnök ha meg szeretsz olvasni akkor meg bölcsész kell, hogy legyél. Sokkal inkább lennék UFC harcos, vagy rapper, vagy valami más elborult hülyeség. Igen tudom, hogy a saját kis álomvilágomban gondolkozom ezek felől de én ezen nem szeretnék nagyon változtatni. Számomra minden lehetséges út unalmas, túl mindennapi. Én egy sajátot akarok, ami nem megszokott és több mint egy sima hivatás. Valami olyat szeretnék ami össze se hasonlítható a többivel. Ha most feltennék nekem, hogy mi leszek ha nagy leszek akkor a válaszom egy 6 éves feleletével lenne egyenlő. Katona, tűzoltó. Nem gondolom ezt gáznak mert hosszas tanakodás után gondolom ezt most így. Bár talán szívesebben lennék a magam ura...Persze ilyen tervekről nem beszélek a szüleimnek. Szerintem. nekik ezek banális hülyeségek lennének. Fontosnak érzem a pénzt de nem szükséges 800e+ fizetés. Megelégszem egy átlagos vagy annál kicsit jobb életszínvonallal is ha boldog lennék és azt csinálnám amit szeretek.

Na mindegy. Ez a sok kérdés miatt az utóbbi időben meglehetősen frusztrált vagyok és üresnek érzem magam. Lehet kicsit túlreagálom de mégiscsak meglehetősen rossz érzés.

Talán el kéne olvasnom a Zabhegyezőt ha már belibesz@rtam a kötelezősége miatt. :D

Elég rendezetlenül hánytam ide ezeket a gondolatokat, bocsánat érte! Még nagyon sok mindenről tudnék írni, talán fogok is. Addig is ha valakinek van valami nagy élettanácsa vagy javaslata akkor kérem ossza meg akár privátban akár nyilvánosan.

16/f