Normális, hogy már elmegy a kedvem mindentől?
Már egy ideje csak a problémáim vannak. A családban az egészség, a családtagjaim egészsége nyomaszt, egyetemista vagyok, nagyon durva volt a vizsgaidőszak, meg nyilván még tart de mindegy, aggaszt, hogy nincs annyi pénzünk, mint kellene, persze az egészség ezerszer többet ér, aztán aggaszt a jövőm, hogy hol kellene majd később dolgoznom. A párommal sem volt mindig túl fényes a kapcsolatom mostanság de ugyanakkor meg most már kezd helyrejönni és rájöttem, hogy számíthatok rá mindig.
Összességében mégis úgy érzem csak az aggódás van meg a problémák.
A tanulás unalmas már néha, már kimerültem eléggé, unalmas, hogy nem nagyon tudok magamnak igazán jó programot szervezni, unalmas, hogy nincs valami örömöm.
Ha így vélekedsz a dolgokról és így állsz hozzájuk akkor természetes, hogy nincs kedved semmihez. Normális. Mindegyik ember így működik, ha azt gondolja „csak az aggódás van, meg a problémák", akkor nem tűnik logikusnak, hogy elmegy még az életkedve is?
Az, ahogyan gondolkodsz határozza meg hogyan látod a körülötted lévő dolgokat. Már-már te saját magad kreálod magadnak a problémákat, hiszen mindenben a problémát akarod látni.
Nem akarod látni inkább más szemszögből ezt az egészet? Mint például: Örülök, hogy járhatok egyetemre tanulni, akármennyire stresszesek is a vizsgaidőszakok, mivel fejleszthetem a tudásom és egy közösség részese vagyok. Tudtad, hogy másnak már 16 évesen fel kellett hagynia a tanulmányaival a megélhetésért és csak vágyakozni tud arról, hogy sikerül kikerülnie a nyomorból és ő is tanulhat egyetemen?
Vagy például örülök, hogy van lehetőségem egyáltalán programokon részt venni, amelyeket ráadásul akár én saját magam szervezhetek meg.
Az emberek miért csak azt akarják látni mijük nincs? Így teljesen megfeledkeznek arról, hogy mi mindenük van. Bár végülis hogyan vehetné észre az ember, ha nem kell a hiányában szenvednie..
Problémák mindig vannak és lesznek. Úgy gondolod erre az a megoldás, hogy akkor feladjuk és inkább unottan vonszoljuk át magunkat a napokon?
Ki ne aggódna a jövőjéért, a pénzhiány miatt, vagy egyéb más okokért? Ne hagyd, hogy lehúzzon téged. Hidd el, sokkal jobb kitartani és küzdeni. Megéri!
Tartsd féken a rossz gondolataidat, mert csak jobban bomlasztanak. Nem véletlenül mondják sokan, hogy gondolkodj pozitívan, hiszen ez befolyásolja a teljesítményedet, a környezeted és az életed.
Elhiszem, hogy nehéz és tudom, hogy könnyebb lenne inkább leszarni mindent és feladni, de gondolj bele: tényleg olyan életet akarsz élni, amelyben nem küzdöttél önmagadért, az álmaidért és a céljaidért? Hagyod, hogy a problémák legyőzzenek?
Az egyetem most azért készített ki inkább, mert végzős vagyok és a vizsgaidőszak utolsó napján vizsgáztam és ez elsőre nem is sikerült, az a kifejezett "szórótárgy" és ezen múlt, hogy kapok-e diplomát majd. Mondjuk egy másikkal is így jártam, de ez tényleg az utolsó nap vizsga volt, 200 oldalas könyv, plusz jegyzetek, nagyon féltem, hogy nem lesz meg. Sikerült végül, de borzalmas volt a stressz, ami bennem volt, a tudat, hogy amúgy ezen múlik minden. Persze max mentem volna újra belőle jövőre, de nem mindegy, hogy egy dolog miatt bukom el a diplomát, amiért nagyon sokat küzdöttem vagy megvan.
Csak így ennyit az egyetemről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!