Miért félek bármilyen társaságba menni, és miért nem tudom önmagamat adni az emberek felé?

Régebben úgy gondoltam, hogy én is vagyok olyan jó, mint a többiek, csak akarnom kell. De mostanra meg már úgy érzem, hogy ha elkezdek megnyílni, vagy egy kicsit is önmagamat adni, akkor a többiek...(nem is..., inkább én, nagyon idegesítőnek érzem magam). Nem tudom, hogy fogalmazzam meg rendesen, hogy érthető legyen, de a többiek valahogy olyan érettebben viccesek..vagy nemtom...tehát más dolgokat találnak poénosnak, mint én. És én a legtöbbször próbálok szintén azon nevetni, vagy úgy reagálni bizonyos dolgokra, ahogy ők is tennék, de érzem, hogy ez igazából idegesít. És ami a legrosszabb (tudom, ez már egy másik téma lesz), hogy ha néha sikerül gondtalanul és felhőtlenül magamat adnom, és észreveszem, hogy az ekkor tett dolgaim tetszenek a többieknek, akkor rögtön azon kezdek el agyalni, hogy megtartsam ezt az állapotot, és mondjak valami faszásat (már elnézést a kifejezésért, az a lényeg, hogy olyat, amitől jobb fejnek tűnök a többiek szemében...)és ekkor persze nem jut eszembe semmi.:(

Nagyon szeretném megtartani ezt az állapotomat, szeretnék magabiztos lenni, és társaságokba járni. Nagyon szeretnék számtalan kalandot meg izgalmat átélni (de tényleg! Sokkal jobban örülnék egy olyan éltnek, ahol a barátaimmal elmegyünk valami izgalmas helyre 8nem feltétlenül bulikra meg fesztiválokra gondolok) és baromkodhatnánk, anélkül, hogy nekem bármi önbizalom dolgon is agyalnom kéne. Arra az egy dologra vágyok, gogy a többiek felnézzenek rám, hogy elismerjenek, és legyenek irigyeim is. Nem akarok a középpontban lenni, szó sincs róla!!...egyszerűen azt szeretném elérni, hogy ne csak én akarjaak hasonlítani másokra, hanem ez fordítja is legyen igaz. Annyira örülnék neki, ha valaki olyan akarna lenni, mint én. Mindig is tiszteltem az olyan embereket (és most is mélységesen felnézek rájuk), akik mindig önmagukat adják, és nem feltétlenül érdekli őket mások véleménye, sőt, egyáltalán nem bánják, ha néhány riválisba, vagy őket nem éppen csipázó emberekbe botlanak. És mások mégis pont azért szeretik őket, mert ilyenek...de én milyen vagyok? Hogy érhetném el, hogy merjek társaságokba járni, és, hogy az emberek elismerjenek?

Kérlek segítsetek!Előre is köszönök minden választ!!!:)

14/L