Miért félek bármilyen társaságba menni, és miért nem tudom önmagamat adni az emberek felé?
Régebben úgy gondoltam, hogy én is vagyok olyan jó, mint a többiek, csak akarnom kell. De mostanra meg már úgy érzem, hogy ha elkezdek megnyílni, vagy egy kicsit is önmagamat adni, akkor a többiek...(nem is..., inkább én, nagyon idegesítőnek érzem magam). Nem tudom, hogy fogalmazzam meg rendesen, hogy érthető legyen, de a többiek valahogy olyan érettebben viccesek..vagy nemtom...tehát más dolgokat találnak poénosnak, mint én. És én a legtöbbször próbálok szintén azon nevetni, vagy úgy reagálni bizonyos dolgokra, ahogy ők is tennék, de érzem, hogy ez igazából idegesít. És ami a legrosszabb (tudom, ez már egy másik téma lesz), hogy ha néha sikerül gondtalanul és felhőtlenül magamat adnom, és észreveszem, hogy az ekkor tett dolgaim tetszenek a többieknek, akkor rögtön azon kezdek el agyalni, hogy megtartsam ezt az állapotot, és mondjak valami faszásat (már elnézést a kifejezésért, az a lényeg, hogy olyat, amitől jobb fejnek tűnök a többiek szemében...)és ekkor persze nem jut eszembe semmi.:(
Nagyon szeretném megtartani ezt az állapotomat, szeretnék magabiztos lenni, és társaságokba járni. Nagyon szeretnék számtalan kalandot meg izgalmat átélni (de tényleg! Sokkal jobban örülnék egy olyan éltnek, ahol a barátaimmal elmegyünk valami izgalmas helyre 8nem feltétlenül bulikra meg fesztiválokra gondolok) és baromkodhatnánk, anélkül, hogy nekem bármi önbizalom dolgon is agyalnom kéne. Arra az egy dologra vágyok, gogy a többiek felnézzenek rám, hogy elismerjenek, és legyenek irigyeim is. Nem akarok a középpontban lenni, szó sincs róla!!...egyszerűen azt szeretném elérni, hogy ne csak én akarjaak hasonlítani másokra, hanem ez fordítja is legyen igaz. Annyira örülnék neki, ha valaki olyan akarna lenni, mint én. Mindig is tiszteltem az olyan embereket (és most is mélységesen felnézek rájuk), akik mindig önmagukat adják, és nem feltétlenül érdekli őket mások véleménye, sőt, egyáltalán nem bánják, ha néhány riválisba, vagy őket nem éppen csipázó emberekbe botlanak. És mások mégis pont azért szeretik őket, mert ilyenek...de én milyen vagyok? Hogy érhetném el, hogy merjek társaságokba járni, és, hogy az emberek elismerjenek?
Kérlek segítsetek!Előre is köszönök minden választ!!!:)
14/L
válasza:
válasza:Köszönöm a válaszaitokat, de azt hiszem nem igazán értitek miről van szó...meghát, elég nehéz úgy leírni, hogy ha megnyitják a kérdést akk ne az jusson az eszükbe, hogy Úristen, ezt ki a rák fogja végigolvasni estébé:)....bár...most, hogy így visszaolvasom ..viszonylag kevés dolgot írtam le, mégis úgy tűnik, mintha egy kisregényt kreáltam volna:S
nah mind1. Szóval...hogy is mondjam... ...lehet, hogy a szövegből úgy jött le (legalábbis, ha a 2. válaszolót veszem figyelembe), hogy nekem irtó sok haverom van, akikkel ide-oda járkálunk, meg minden...de ez nem így van! Az igazság az, hogy a családomon és a legjobb barátnőmön kívül senkivel nem vagyok igazán őszinte és nyitott. Jó, tudom, ott vannak még az osztálytársaim is, de az ő társaságukban is inkább visszahúzódóbb vagyok, és velük kapcsolatban is azt érzem, hogy mindig filóznom kell valami jópofa beszóláson...
De rajtuk kívül...nem igazán vannak haverjaim, vagy barátaim. Van még egy-két társaság a közelünkben, ahová eljárhatnék, de én ezt a lehetőséget is elveszem magamtól, azzal, hogy mindentől parázom és túl félénk vagyok.
DE ÉN EGYÁLTALÁN NEM AKAROK ILYEN LENNI!!!!!!!!!!!
Sok-sok barátot szeretnék, akikkel ellóghatok, akiket felhívhatok(...)
De mostanában annyira befelé fordultam, hogy teljesen szétszórt vagyok...annyira nem tartom magam normális emberi lénynek, hogy egész eddigi nyáron csak a szobámban ültem, és szomorkodtam. Néha elmentem bringázni a kistesómmal, annak reményében, hogy majd meglátok valakit, (esetleg valami helyes pasit...bár nem mintha lenne esélyem náluk, és nem mintha egy sort mondatot is végig mernék úgy mondani a jelenlétükben, hogy nem érezzem magam rosszul, vagy egyáltalán folytatni tudjam a beszélgetést, de én még a csajokkal, meg mindenkivel is így vagyok (zavarban)...:( )
Msn-en is csak a legjobb barátnőm van fent, nem találom érdemesnek arra magam, hogy bármilyen társasági oldalon szerepeljek (pl facebook, myvip...) Pedig úgy szeretnék...
Érted már? Mégis ki az a lúzer, aki egész nyáron nem megy sehová, nincsenek barátai (csak egy barátnőm, bár őt mindenkinél jobban szeretem, és megbecsülöm), és végig azt várja, hogy majd bekopogtat egy csapat jófej ember az ajtón és teljesen felszabadulok a környezetükben...
Magyarul teljesen úgy érzem, mintha nem is léteznék...mintha csak azért lennék itt a földön, hogy feleslegesen szívjam a levegőt, vagy nemtom....
TELJESEN MEG AKAROK VÁLTOZNI!!!!
Kérlek segítsetek valami konkrét ötlettel, vagy öngyilkos leszek!!!!!
Najó azt azért sosem tenném meg, de érzem, hogyha nem lenne kapcsolatom azzal az 5 embberrel, akiket nagyon szeretek, ekkor teljesen felesleges lennék.
De én ennek a teljes ellentétje akarok lenni: szeretnék sok barátot, nem akarok feltétlenül a középpontban lenni, csak szeretnék feltünni, szeretnék fontos lenni,....szeretnék......élni..
vegyetek fel msn-re vagy nemtom...már teljesen ki vagyok borulva
Nyáron megígértem magamnak, hogy gyökeresen megváltotzok, hogy nem fogok végigvergődni még1 évet, hogy bebizonyítom a többieknek, hogy valójában mire vagyok képes. Szeretném betartani a szavam, nem akarom, hogy jövőre is egy ilyen félénk valamit lássanak.
Ja és nehogy azt írjátok, hogy fogadjam el azt, hogy visszahúzódó vagyok...SZÓ SINCS RÓLA!!!! Ez lenne a legeslegutolsó dolog, amire valaha is gondolnék.
Megváltozni..., úgy, hogy a többiek rám se ismerjenek!!!
Ez a célom, és bármit megteszek, hogy elérjem!
Nah, jó, megértem, ha azt a sokat nem akarod elolvasni, de akkor csak ezt. Kérlek!
Simán viccelődj a barátnőiddel, érezd jól magad.
Nekem egy hónapja kb. jött az érzés, hogy elkezdtem tanulni, kajak leszarom, hogy mások mit gondolnak rólam.
A lényeg az, hogy jól érezzem magam.Azóta egyre több barátom van, egyik osztálytársam még meg is jegyezte, hogy 8 éven keresztül alig beszéltünk.
Lány oszt. társam odajön hozzám és mondja, hogy beszélgessünk, mert semmit nem tud rólam.
És akkor beszélgetünk.Ennyi.
Nah a lényeg az egészben, hogy érezzétek jól magatokat a barátnőiddel, legyél kicsit szabadabb.
válasza:nembaj....de végigolvastad?:O
húú:) nekem ez is sokat jelent, köszi:)
válasza:Hát sokat nem tudok hozzászólni, de hasonló cipőben jártam én is. Úgy éreztem, mintha én egy más szinten lennék, nem uganazokat tartottuk viccesnek, ha megpróbáltam viccelni, úgy éreztem, hogy az enyém "gyerekesebb":D
Próbáltam megtartani a szintet, ha sikerült valami jót szólnom stb, mint amiket írtál.
Én mondjuk egy idő után meguntam, hogy játszanom kell magam és igaz csak a barátaimnak, de nekik megnyíltam teljesen, amennyire csak tudtam:D
Ők értékelték, úgymond az "igazi" énemet és ez sokat segített abba, hogy ne térjek vissza az álarc mögé:)) Teltek az évek és most már van, hogy meg se kell szólalnom, tudják mit gondolok és ez fordítva is igaz:D
Hogy a te szavaiddal éljek, mostmár van "irigyem":D és van aki hasonlítani szeretne rám bizonyos területeken.
Viszont ugyanakkor én is van aki(k)re szeretnék hasonlítani továbbra is:) Szerintem ez az érzés nem fog elmúlni, elvégre emberek vagyunk hibákkal:)
Tanácsot szerintem nem sikerült adnom, de remélem hasznosnak találod az esetem:)
válasza:Velem is hasonló a helyzet,csak én 19/f vok,tehát nem nőttem még ki...
Általában "alsóbbrendűnek" érzem magam attól h mindig meg akarok felelni azoknak akikkel beszélgetek,ez főleg a korábbi osztálytársaim miatt volt(elég lenézőek voltak),de mióta az egyetemre járok több ismerősöm is van akiknek már jobban megtok nyílni,de egyenlőre még nem teljesen.Egyébként sztem nyugodtan legyél facebookon v iwiwen,úgy könnyebb ismerkedni,meg msnen is(legalább is számomra).Ha akarod küldök meghívót is.
Am azóta kiderült h hiperérzékeny vagyok és azért reagálom túl a dolgokat,lehet h nálad is hasonló a helyzet,lehet találni a neten ilyen tezsteket,igaz nem teljesen megbízhatóak,de ad vmi irányt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!