Munka, de még is hogyan?

23 éves vagyok érettségivel és egy idén végzett nagyon keresett, de általam nagyon nem kedvelt szakmával. Szüleimmel élek, egyszerűen nem találtam még meg azt a munkahelyet, ahol el tudnám képzelni magam, pedig már megjártam párat. Sok minden érdekel, természetesen nem olyasmi, amivel tudnék egy kis pénzt is összekaparni, ezért mindenféle betanított munkákra jelentkezem, abban bízva, hogy bár nem az én közegem az egész, egyszerű munka, megcsinálom és megleszek. Ez eddig még nem jött össze, nehezen tanulom meg ezeket a fajta munkákat (leginkább műszaki jellegűek), és a munkatársak sem segítőkészek, minimális „tanítással” várják el, hogy értsem, és mikor nem megy, megalázóan reagálnak. Teljesen elveszik az önbizalmam, minden egyes nap kevesebbnek érzem magam. Elhatároztam, hogy tovább tanulok, ehhez viszont pénzre lenne szükségem, ilyesfajta segítségre nem számíthatok a szüleimtől, nem is várhatom el természetesen. Látom rajtuk, hogy nem értik az egészet, amikor emiatt az egész miatt felmondok, egyszerűen csak azt hiszik nem akarok dolgozni. Jelenleg egy hete vagyok egy új helyen, de már érzem ahogy gyűlik bennem ez az érzés minden egyes lekezelő megnyilvánulás után.

Tudom, nem most kellene gondolnom a tovább tanulásra, nem tudtam annak idején milyen gondjaim lesznek most, a szüleimet se foglalkoztatta igazán. Szeretnék kilábalni ebből az egészből, de úgy érzem belebetegszem.

Tanácsokat szeretnék, esetleg ha valaki járt már hasonló cipőben, mi segített, mi nem, ezek érdekelnének.

Köszönöm!