Mennyire vagy kibékűlve önmagaddal?

Tökéletesen! 100%

Skizofrén vagyok úgyhogy egyik felém utálja a másikat

Tisztában vagyok önmagammal és mind a jó mind a rossz tulajdonságaimnak.Nem azért vagyok kibékülve magammal mert hibátlan vagyok hanem mert folyamatosan teszek azért hogy javítsak a hibáimon. Így végül olyan ember leszek amilyen szeretnék.

Egoista vagyok szóval imádom magam :D

Az ember öreg korára már ki van békülve önmagával, mert volt rá ideje. Ha nem így lenne, akkor miért nem időben gondolkodtam?

Semennyire! Kicsi koromban még a szüleimtől sem kaptam meg a kellő biztatást, sem a "szépségem" sem a tehetségem terén, és ezt felnőtt koromra sem sikerült helyre tenni. Soványan, fiatalon sem tudtam elfogadni magam, ma már örülnék annak, ha úgy néznék ki. Van 3 gyönyörű gyerekem, egy akármilyen munkám, de mégis bennem marad, hogy jelentéktelen vagyok.

Egyre jobban. F 40

csak magamat szeretem igazán, meg a gyereket, meg még az asszonyt.

Szinte semennyire, katasztrófának és genetikai hulladéknak érzem magam, párom hiába mondja, hogy nem, én így érzem. Viszont őt "csodálatosnak" látom.