Szerintetek nagyon gyerekes vagyok?

Sajnalom a tesodat!:(

Meg fogod szokni. Mert nem is lesz mas valasztasod. Ott is elnek emberek biztosan osszeismerkedsz majd parral. Maximum kezdetben lesz nehezebb.

40 km meg nem olyan hosszu hogy akar a kezdeti idokben ne tudj haza jarni surubben.

5hónap 1hetes??? Az mégis hány hét, mert gyakorlatilag az orvostól a védőnő át mindenki heteket számol, nem hónapokat!

Nem te véreztél még tegnap??

Oh ne viccelj, 40 km nem távolság!

Én is kb ennyire lakom a szüleimtől. Kb hetente hazamegyünk, főleg most nyáron.

Egyébként meg ha akarod, ha nem, hamar megfogsz ismerkedni emberekkel. Szóval ezen ne aggódj! Belerázódsz hamar.

De, ne haragudj, muszáj megkérdeznem, hogy ti úgy vállaltatok gyereket, hogy nem éltek együtt?

Több szempontból is inkább példamutató vagy mintsem gyerekes.

1) Felelősséget érzel haldokló testvéredért, szeretnél segíteni a gondozásában, szereted és szeretnél utolsó napjaiban is vele lenni.

2) Bár relatíve fiatalon lettél várandós, nem egy pár hónapos, hanem egy több mint 3 éves kapcsolatra születik a baba. Meg kéne nézni, hogy hány éves kapcsolatokra születik a gyerekek jó része, mert sokan ennél jóval rövidebb időtartamokra szülnek, idősebb korban is.

3) Nem rettentetek meg a gyerekvállalástól, hanem tudatosan felnőtt életetek közös folytatása mellett döntöttetek, melyet már meg is alapoztatok egy házzal.

Szerintem ez mind nagyon tiszteletre méltó. Különösen ha megnézzük, hogy a legtöbb 19 vagy 25 éves mit csinál, sokaknak ilyen korban eszükbe sem jut a jövő tervezése sem, nemhogy a kivitelezése... :)

Az egyébként egy teljesen újkeletű dolog, hogy a párok együttélés után vállalnak gyereket. Évezredekig működött ez úgy is, hogy csak a házasságkötés után költöztek össze. Ennek nálunk kb. a 2. világháború után lett vége, azaz még száz éve sincs, de egyes hagyománytisztelőbb országokban a mai napig tart. Az előzetes együttélés idejéből semmilyen következtetést nem vonhatunk le arra, hogy mennyire lesz tartós a kapcsolat.

Sajnálom, hogy ilyen válaszokat kaptál, de aki mindenben a rosszat keresi, annak az ilyen hozzáállás eleve megkeseríti az életét.

Egy várandós kismamát nem csak a buszon kell segíteni, hanem mindenhol. A buszon mielőtt átadjuk a helyünket, megkérdezzük, hogy mióta van együtt az apukával, együtt élnek-e és hasonlók? És aztán a válaszoktól függ, hogy felállunk-e, hogy leülhessen?! :D

A rosszindulatú hozzászólások egyenértékűek azzal, mintha a tömegközlekedési eszközön nem csak nem adnánk át a helyünket, de még jól hasba is löknénk a várandós nőt. Egy kismama verbális bántalmazása nem csak ellene elkövetett erőszak, de egy teljesen ártatlan kisbaba ellen is, hiszen a baba abszolút kiszolgáltatott az anyuka minden érzelmének, lelkiállapotának. Milyen lelkületre vall, ha valaki ebben leli örömét?

Visszatérve a kérdésedre, az elköltözés kétség kívül több szempontból is nehéz lesz, természetes, hogy félsz tőle. De ez abban is segít, hogy tudatosan felkészülj ezekre a nehézségekre. Itt van a tesód állapota, ami sajnos pont egybeesik a babavárás utolsó szakaszával, amikor a babád számára is fontos lenne, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott legyél. Plusz elszakadás a szülői háztól és egy idegen helyre költözés.

A párod családja is ezen a helyen lakik, ahol házat vettetek? Velük jóban vagy?

Hogy nagy-e vagy kicsi 40 km távolság, az attól függ, hogy hol helyezkedik el az országban. Sajnos vannak olyan vidékek, ahol 40 km is több óra utazás lehet vagy csak egy irányba tudod megtenni egy nap, mert pl. csak délután van tömegközlekedés... De reméljük, Te azért szerencsésebb helyen élsz.

Az fontos, hogy az új helyen összeismerkedj a szomszédokkal. Ha a telek megvásárlásakor ezt még nem tetted meg, akkor az első adandó alkalommal érdemes körbejárni őket, bemutatkozni, mondani pár szót magadról, kedvesen mosolyogni, tanácsot kérni tőlük valamiben stb. Jó szórakozás lehet a ház (és a kert) otthonossá tétele is. Sajnos ősszel már túl sok mindent nem ültethetsz, pedig a palántázás, virágültetés, növények nevelése nagyon hálás tud lenni. Ha vannak gyümölcsfáitok, megpróbálkozhatsz gyümölcs tartósítással. Szerintem fontos lenne az is, hogy beszélgess a pároddal arról, hogy fontos lenne számodra és a kisbabátok számára is, ha a babavárás utolsó havában, illetve a szülés után több gondoskodást, gyengédséget kapnátok tőle, ha megoldható, vegyen ki szabadságot egy időre. Beszéljetek az érzéseitekről (neki is újdonság, hogy édesapa lesz), elmondhatod a félelmeidet, csak hogy tudja, hogy mivel küzdesz és hallgasd meg Te is Őt.

Fontos, hogy tudjátok mindketten, a babának az a legjobb, ha a szülei szeretetben vannak, s legfőképp, ha az édesanya nyugodt, bizakodó. Az első órákban/hónapokban nagyon fontos a baba számára a fizikai érintkezés, ezért a bababarát kórházakban például a születés után azonnal az édesanyára fektetik a babát és a köldökzsinórt is csak akkor vágják el, ha már nem lüktet. Ha a baba nem érzi az anya érintését, közelségét az első napokban, hetekben, akkor stresszes lesz és ez akár annyira fel is halmozódhat benne, hogy elkezdi végigbőgni az éjszakákat. Aztán a szülők is idegesek lesznek, amitől a baba még idegesebb lesz és még többet sír. :) (Egy kisgyerek kiválóan tükrözi a szülők érzelmi állapotát.) Szóval jobb ennek elejét venni azzal, hogy pl. hordozod őt hordozókendőben vagy amikor megébred, akkor azonnal ráteszed a kezed, hogy tudja, hogy mindig számíthat arra, hogy ott van mellette az, akire a legnagyobb szüksége van. Te jelented számára a Biztonságot ebben az idegen, új környezetben. Így alakul ki a babában a bizalom a világ felé. A költözés után biztos, hogy nem leszel "egyedül", a babád abszolút Veled lesz, nagyokat bulizik majd a hasadban, az is egy jó szakasz, beszélhetsz hozzá, énekelhetsz neki, simogathatod stb.

Biztos vagyok benne, hogy menni fog a dolog, nem vagy gyerekes, nagyon is érett nő vagy, csak tapasztalatnak vagy kicsit híján és félsz az ismeretlentől. De az érzéseid természetesek, fogadd el őket. Drukkolok Nektek.