Három gyerekes Édesanyák, biztatnátok picit?

Mi is hármat akarunk. Sehol a családban nincs három. Most jön a másodikunk, már ez is csodaszámba megy. De nem érdekel.

Azt mondom, amit magunk is megbeszéltünk:

Én akarom, a férjem akarja, a többieknek meg semmi köze hozzá. A nagyik csak rokonok, nem a mi kis családunk tagjai. Kegyetlenül hangozhat, de én így érzek. Nem szavaztatom meg, hány gyereket vállalunk, mennyit szeretünk és milyen életet élünk. Egy gyerek pedig nem a nemi szervétől szerethető vagy nem szerethető. Téma is lesz közös, nagyon sokáig.

Anyukádtól el kéne szakadnod, túlságosan belemászik az intim magánéletetekbe! Ha eddig nem húztad meg a határt, most már ideje lenne. Akkor is, ha hiszti vagy konfliktus az eredménye. Ne véleményeztesd vele az életed, és ha kérdés nélkül megteszi, kérd ki magadnak. Egy család élén állsz, védd őket!

N31

"Nem lebeszélni akar:

- Ő soha, semmiképp nem vállalna ennyit

- ha épp nehézség van, akkor arra céloz, hogy mit várok, hát mennyi nehézség, fáradtság lesz három gyerekkel... "

Nem lebeszélni akar? Ezekkel az érvekkel? Hanem mit? :(((( Támogat? Ne viccelj! :(

Mi eleve hármat beszéltünk meg a férjemmel. Kettő után is úgy éreztük, valaki hiányzik közülünk, hogy még nem teljes a család. Van valaki, aki hozzánk tartozik, de még nem fogant és nem született meg...

Szóval ezt az érzésedet megértem, és erre azt mondanám, hogy egy anya egyszerűen tudja, érzi, hogy van még egy gyermeke, és várja, tudat alatt is hívja.

Ezzel szembehelyezkedik viszont, méghozzá elég erősen, hogy válogatnál a nemek között. Ne haragudj, de ezzel a hozzáállással talán mégis inkább le kéne mondani a legkisebbről.

Mit nem adnek erte, ha lehetne harom gyerekem!! Egy van, o csodalatos, es a ferjem talan benne lenne kesobb meg egybe.nazt mondta meggondolja. De az a maximum.

Ha mindketten szeretnetek, vagjatok bele! Es ne is haragudj, de anyukadnak ehhez semmi koze, ez a ti kettotok dolga. Hacsak nem napi szinten bizod ra oket, hogy vigyazzon rajuk.

Hasonlóan vélekednek a szüleim, mint a tieid. Bár, hozzáteszem, ők erőszakosak, egyértelműen helytelenítették már a második babát is, nem is foglalkoznak vele annyit és úgy, mint a naggyal. Mikor elmondtam, hogy ez nekem nem tetszik, még ők voltak felhábrodva, mert szerintük azzal, hogy neki is vesznek vmit szüli/névnapra/karácsonyra már teljesítették a kötelességüket. És itt le is van tudva a gyerek. A nagyot áthívták játszani egy másik szobába, a kicsi meg kapott egy labdát, és üldögéljen velünk a nappaliban. Ez nekem nem normális dolog.

Szóval mondom, sokkal rosszabbak, mint a tieid.

A párom 4 gyermeket szeretett volna, én azt mondtam, háromszor szülök, többet nem vállalok. Hát, harmadjára ikreink lettek. Nagyon nehéz volt az eleje. Igen, hamarabb befektettek, ott töltöttem a karácsonyt is, mikor hazajöttünk meg rettentő fáradt voltam napi fél órás alvások mellett. Ketten csináltuk végig a párommal, a szüleim úgy szerettek volna segíteni, hogy a legnagyobbat elviszik, hogy 'ne legyen útban'. Három kórházban a gyermekeim nélkül töltött hét után ez volt az első mondatuk. A kicsiket egyszer látták, talán fél percre, eszükbe nem jutott felvenni őket, vagy két szót szólni hozzájuk. Hasonló megnyilvánulásaik miatt nálam betelt a pohár, február óta nem találkoztunk velük. A legnagyobb 6, a kicsi 2, az aprók 10hónaposak. És imádják egymást. A kicsik csüngenek a nagyobbakon, és olyan jó hallgatni, mikor négyük játékától zeng a ház esténként. A mi életünk így lett teljes.

Kérdező, az írásodból egyértelműen látszik, hogy vágysz még egy gyermekre, úgyhogy hajrá, vágj bele! Kétségei persze mindenkinek vannak, de te is írtad, hogy úgy érzed ha nem vágnál bele akkor lemaradnál valamiről, amit nagyon szeretnél.

AZ viszont teljesen irreleváns, és szerintem lényegtelen info hogy a szüleid egykék-e vagy sem, illetve írásodból úgy tűnik ki, hogy a kétségeid főleg azok miatt van amiket anyukád mond neked. A szüleidnek semmi köze ahhoz hogy ti a pároddal hány gyereket akartok!