Három gyerekes Édesanyák, biztatnátok picit?
Hosszú leszek, de annak, aki elolvassa, nagyon köszönöm!!
Van két lányunk.
3 és fél és egy fél éves.
Egyke vagyok, ahogy anyukám és apukám is az.
Ők sosem akartak tesót sem maguknak, sem nekem.
Azt vallják, hogy minden szempontból egy gyerekre voltak "berendezkedve" és lelkileg, anyagilag és figyelemben sem tudtak volna kettő vagy uram bocs'á három felé "osztódni".
Amikor megtudták, hogy mi minimum két gyereket szeretnénk a Férjemmel, már kicsit furcsállták és anyum pl a mai napig picit kevésbé szereti talán a babát.
A Nagyobbikom a szerelme a mamáéknak.
Imádják a fél évest is, de messziről látszik, hogy másképp.
Kb engem is elbizonytalanítottak azzal kapcsolatban is, hogy kell e egyáltalán tesó a nagylányomnak.
Persze ahogy megszületett, rájöttem, hogy KELL és jól döntöttünk, imádjuk és egy kis angyal.
Sokkal könnyebb eset, mint a nővére, pedig Ő sem volt durva.
És itt jön az órási dilemmám... :(
Nagyon nagyon szeretnék harmadik babát!!!
Imádtam az egész terhességet, a pocakosságot, a vizsgálatokat, a szülést, a gyerekágyas időszakot is, azaz mindent!!
OK, teljesen rendben is voltam és semmi komplikáció nem akadt a terhességnél, szülésnél, szoptatásnál, napirendben.
Mások szerint is végtelenül pörgős, türelmes, mindenre időt szakító amolyan "anya típus vagyok", de mégis néha elbizonytalanodok.
A Férjem benne van a harmadik babában, (de ha én mégsem akarnék, nem keseredne el) viszont anyum pl kb úgy csinál, mintha a vesztünkbe rohannánk, ha jönne a picike.
Szerinte az egy kész káosz, zűrzavar, egyik gyereknek sem jó (hiszen nem jut rájuk egyenként elég idő) és amúgy is mi a biztosíték arra, hogy jó tesók lesznek, hamarosan mehetnénk a "nagyokkal" bármerre és akkor jön a pici, aki "visszatart" minket megannyi élménytől, háttérbe szorulnak lányok a baba miatt, holott már igazi nagyokként foglalkozhatnék Velük.
Ezen kívül mi lesz ha fiú jön a két lány után, akkor nem lesz közös az érdeklődésük, de ami a "legjobb", ezzel ma hozakodott elő: Mi lesz, ha beteg lesz?
Hát itt padlót fogtam.
IGEN, sajnos nekem is eszembe jutott és jut is minden nap, ahogy az előző két babatervezésnél is bennem volt az aggodalom.
De ennyi erővel bármikor, bárkivel lehet baj.
Egy baleset következtében is lehet beteg valaki, nem csak úgy születhet. Nem lehet így neki indulni.
Igen, az is eszembe jut néha, hogy velem is történhet bármi. (Az első szülés után atóniás vérzésem volt, de tudtak segíteni...)
Mondom ezt tehát úgy, hogy én is aggódok ilyesmiken néha és már kezdem azt érezni, hogy túl sokat kattogok, hogy, minden rendben lenne e...
Vagy ez csak azért van, mert két gyerek mellett jobban érzem a felelősséget?
Igen, félek, hogy nem lennék jól terhesen, befektetnének előbb, pihennem kéne, vagy bármi gond lenne.
Na meg most kövezzetek meg, de attól is félek picit, hogy fiú lesz.
Nagyon lányra vagyok beállítva és ha már kettő csaj, akkor legyenek hárman.
Persze a legfontosabb (közhely ide vagy oda) az egészség, és tuti, hogy imádnám és szerelmes lennék Belé, mégis tartok ettől egy kicsit.
Ha meg arra gondolok, hogy van két szép lányom, álljunk meg, legyünk boldogok, hamarosan mindent csinálhatunk, nem lesz hosszú alvásidő, babakocsi, stb
Ilyenkor azt érzem, hogy ha nem vállalnánk be, az életem hátralévő részében minden áldott nap eszembe jutna, hogy mégis mit/kit hagytam ki!!!
Három gyerekkel lenne teljes a családom.
Ez önmagában egy csoda, hogy két ember képes összehozni egy életet és a szülés szintén.
(Ok, anyum szerint ennyi erővel legyen 4-5-6 gyerekünk is...)
Anyagilag szerencsénkre teljes mértékben beleférne a kicsi.
Érdekel tehát a véleményetek, és a tapasztalatok.
Szeretnék egy nagy, boldog családot, ahol nagyjából mindenre és mindenkire jut minőségi idő és egy összetartó, minden családtagért hálás szövetség lenne a minék!!! :)
KÖSZÖNÖM az időtöket és a válaszokat!!!
válasza:Mintha te lennél én. :)
2 lány után mi is úgy voltunk vele, hogy akkor már a nagyon várt hármasszámú is legyen lány, abba már úgy belejöttünk. Sosem felejtem el a férjem arcát UH után a folyosón. Nagy, kerek szemekkel néztünk egymásra, FIÚ?!? és kínunkban röhögtünk...
Most 7, 4 meg 2 évesek. Én nem mondom, ha a kicsi az első gyerek lenne, vagy bátyjai lennének, akkor tutira nem a Jégvarázs lett volna az első rajzfilm, amit végignéz, és pónikkal sem játszana, de amúgy jóban vannak a tesóival, és őket nem érdekli, ki a fiú, ki a lány. Szóval ezen ne kattogj! :)
A nagyszülők nálunk a 2. terhességemnél kezdtek el károgni, hogy minek az, úristen, miből, hogyan, a Dédié volt az "és ha beteg lesz???" szólam. Aztán abbahagyták. Mindenki örül a három okos, szép, jókedélyű unokának.
Az alvásidő persze szívás kicsit. De az két gyerekkel is az volt, amíg nem egyszerre aludtak. Nálunk most kettő alszik délután, egy csendben elmolyol addig, de ha kell, a középső már kibír egy egész napos nemalvós programot, megszoktuk, hogy tervezni kell, majd kinövik. :)
Mindig is három gyereket akartunk, annyi is lett, én boldog vagyok. :)
válasza: válasza: válasza:Nagyon aranyosak vagytok és ugyan határozott csaj vagyok, nem igen hallgatok másra, de ebben nagyon sokat segítettetek!!
Jól esik a sok pozitív kedves történet! (Várok még sokat! ;) )
Anyumék részéről azért írtam, hogy nem volt tesója egyiknek sem, ahogy nekem sem, mert kb az egész családom nem láthatta az előnyét a tesó kérdésnek.
Bár igaz, sajna még most sem látják annyira, hiába van nekünk kettő.
Egyszerre a kettőre sem most sem később nem tudnak és nem is igen akarnak sokat vigyázni, mert szerintük úgy nem lehet igazán figyelni rájuk, az egy káosz. :(
(Nem túl pörgősek, nem találják fel magukat, és nem tudnak több felé figyelni. Egyszer kétszer velük maradt valamiért 1-2 órára mindkettő, hát hullák lettek, pedig angyalok voltak a lányok.)
Természetesen nem is várjuk el és alig szoktuk rájuk bízni a gyerekeket. Egyet sem, nemhogy kettőt.
Persze a nagyot kb két havonta vagy ritkábban áthívják, hogy ott legyen, vagy ott aludjon egyet. A kicsi még anyatejes, és amúgy sem szeretném még.
A nagy is másfél volt, amikor ott aludt és hiába imádja a nagymamiékat, sír amikor ott hagyom, pedig közel lakunk, minden nap látja mamát, papát is majdnem. :( )
Nem hagyom amúgy, hogy beleszóljanak és befolyásoljanak, nem vagyok az a típus, sőt... ;)
De mindenesetre elgondolkodtatott, hogy tényleg jó döntés lenne e és nehogy "túl sokat a szarka, de nem bírja a farka" effektus legyen.
Ezt szeretném elkerülni.
Igen, igazatok van, minőségi idő a közös társasozás majd, a közös kirándulások, beszélgetés, stb.
Egyéni idő lesz kevesebb, de mint mindennek, van előnye, hátránya.
Csak azért, mert néha nehéz valami, már nem is lehet élvezni??
Határok, szabályok kellenek, és jó nevelés, hogy ne legyen őrültek háza!
Az alvás nálunk jó, mert a nagy ugye 3 és fél éves, de úgy alakítottam, hogy egyszerre alszik délben a kicsivel és igényli is.
Korábban amúgy arra gondoltam, hogy ha a lányok nagyobbak lesznek, akkor vállalunk be egy babát, azaz kb 7 év múlva.
Akkor lenne egy 10 évesem, egy 7 évesem és egy baba.
Én meg "csak" 35 lennék akkor, szóval beleférne.
Igen, de ebben tényleg igaza volt pl anyunak, hogy amikor a két naggyal bármerre mehetünk, nincs babakocsi, nincs alvásidő, nagy hisztik, dackorszak, stb, ne akkor kezdjek újra babázni.
De így, bízom benne, hogy jól alakul majd minden.
:*
válasza:A nemtudom mar hanyadik hozzaszolo vagyok ujra.
Szerintem mindket otlet nagyon jo, ez is, ha kicsi a korkulonbseg, de az is, ha ahogy irod, 10, 7 eves es egy baba. Szerintem ez tok jo, hiszen a lanyok odaig lennenek a kicsiert, mar eleg nagyok, nem lenne olyan szintu feltekenyseg, es szivesen segitenenek is!
Egy 10 evesnek mar nagy el eny lenne pl pelenkazni ( petsze nemak,or mikor ujszulott, hanem kesobb) , nalunk van a csaladban ilyen, es szuper :)
Igen, vonzó ötlet, egy anyukának is igazi "desszert" lehet újra babázni, két nagy után s átélni minden ismét.
DE... A tesók között később ez óriási korkülönbség lenne.
Nem lenne sokáig közös téma, érdeklődés, akár fiú a kicsi, akár lány.
TÉnyleg nem tudnánk menni olyan programra ami a kicsi napirendjébe belelóg, pedig a nagyokkal már egész napra is ki lehet ruccanni.
Arról meg nem beszélve, hogy őszintén szólva túl szeretnék lenni egészségben a harmadik terhességen, szülésen is, megnyugodni, hogy minden a legnagyobb rendben, jól döntöttem, boldogok vagyunk és révbe értünk.
Ezután ismét formába lendülni, és élni a nagycsaládosok életét. ;)
Várni, hogy a gyerekek összenőjenek és mindent együtt csinálhassunk. :)
Szóval ha tényleg lesz harmadik, akkor úgy szeretném, hogy a kicsim 2 és fél éves, a nagy pedig 5 és fél.
Tehát max 3 év korkülönbséggel, hogy ne legyen mind teljesen külön korcsoport. :)
Szia.
Nálunk most jön a harmadik baba, van egy 3,5 éves és egy 2 éves kisfiam, és most 21+4 hetes terhes vagyok. Úgy néz ki ő kislány lesz :)
Nekem nincs testvérem és anyukámnak bőven elég voltam én is, soha nem akart több gyereket habár apukám szeretett volna még.
Két sikertelen lombik után jött természetes úton össze az első kisfiam. Nagyon boldogok voltunk, és úgy éreztem most már minden rendben, tökéletes az életünk, meg van amiért annyit harcoltunk. 8 hónapos volt, mikor kiderült ismét babát várok. Az anyukám elszörnyedt, nem vagyok normális, nem lehetett volna odafigyelni, ilyen kis korkülönbség, minek még egy gyerek. Le voltam döbbenve, annyi sikertelen év után nem hogy örülne, hogy lesz még egy unokája.
A harmadik babát őszintén nem is mertem az elején elmondani neki, most elméletileg nagyon örül hogy lány lesz, de a végén majd kiderül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!