Ongyilkos akarok lenni. Ha van egy perced, segitenel, hogy hogyan labaljak ki?
A moderatorokat nagyon szepen megkerem, hogy ne toroljek ki a kerdesemet, ugyanis nem ongyilkolasi tippek kerese a celom, hanem az, hogy segitseget kapjak.
17 eves fiu vagyok. Most leszek 18. Egy nagyon jo csaladban nottem fel, a szuleim mindent megadnak es szeretnek, neha nehezen jottek ki egymassal, de szeretik egymast. Mar egesz kiskoromban erdekelt a termeszet, mindenfele allatos konyveket olvastam, es olyan tudast szereztem, ami meg a mai napig is hasznos, tehat nagyon intellektualis gyerek voltam. Legjobb tanulo voltam mindig is, es most is az vagyok, nyelveket peldaul nagyon konnyen tudok tanulni.
Mindig is az anyukam fele huztam. Apukamra inkabb csak felneztem, de anyukam volt az, akinek mindig mindent elmondtam, ugy, mint mas a legjobb baratjanak. Nagyon sokaig veluk is aludtam.
Aztan amikor elkezdtem kamaszodni nagyon mas lettem. A noveremmel jo viszonyban voltunk, igaz sokat veszekedtunk, de kamaszkorunkra egyre jobban eltavolodtunk egymastol. Valahogy, ahogy kamaszodtam, a sok informacio valahogy karomra valt. Peldat mondok: mivel a szuleim foglalkozasa ezt a temakort erinti, mindenfele termeszetgyogyaszati dolgokat tudok meg. Tehat peldaul mikor meghallottam, hogy az ejfel elott aludt orak szama szamit az ember novekedeseben, elkezdtem uvoltozni a noveremmel, mert sokaig fennmaradt es en sem tudtam aludni. Vagy, amikor meghallottam, hogy az anime rajzfilmek lebutitjak az embert, akkor mindig odamentem megkerdezni anyukamtol, hogy ugye nem leszek-e olyan. Szoval ilyen nevetseges dolgok, de ezek miatt vhogy olyan gorcsos lettem, mint egy oregember. Es mindig elveim voltak, mindig is jo tanulo akartam lenni, soha nem voltam benne igazan orultsegekben. Azutan valahogy tul erzekeny lettem. Elkezdtem minden sertesnek "bedolni", ugy mint az anyam. Elkezdtek cukkolni. En meg valaszul osszehaverkodtam egy rosszabb gyerekkel, es TELJESEN olyanna valtam, mint o. Es azota latom magamon, hogy vagy teljesen olyanna valok, mint egy kiszemelt hat nevezzuk talan peldakepnek, vagy olyanna, amit szerintem a kornyezetem gondol rolam. Azutan az altalanos sulimban elkezdtek szivatni. Irigyek is voltak ram, sok minden miatt. A vegen nagyon durva volt, a fel osztaly ellenem fordult, egesz nap egy gorcs voltam, feltem minden oratol, ongyilkos akartam lenni, mert olyanok is ellenem fordultak, akik evekig jo barataim voltak. Utaltam. Megismertem a gyuloletet. Megvaltoztam. Es a termeszetbe menekultem, elkezdtem az erdot jarni meg ilyenek, de szinte tok egyedul maradtam. Ma is keptelen vagyok pl partizni.
Aztan bekerultem egy uj suliba, ami jobb, de itt is mero gorcs vagyok. Osszehaverkodtam egy uj "peldakeppel", es megismertem egy lanyt, akiert mindenemet odaadtam volna. O igazabol ram se nezett. Ket evig tartott ez az allapot, most mar lassan kiszeretek belole. De nem lettem az osztaly resze. Megint egy tok mas arcot vettem fel, egy nagypofaju gyereket, de en nem ilyen vagyok, azt hiszem. Viszont a lany csak ezt az oldalamat latta, es megorjit a tudat, hogy talan emiatt nem utal engem (mert ezt latom). Par gyerek koreben nepszeru lettem, de azt hiszem nem ismernek elegge.
Most itt vagyok 18 evesen. Hogy mi a problemam? Nem tudom, ki vagyok. Nincs onkepem, nincs jovokepem. Tudom, hogy azt hiszitek, hogy ez egy szokasos emo kolyok, de ahogy leirtam az eletemet, en nem ilyennek latom magam. En ugy gondolom, hogy intelligens vagyok, es semmi kozom a divathoz. Egyszeruen ossze vagyok teljesen zavarodva. Nem birok megnyilni, nem birok egy egyseges arcot mutatni azok ota, amik a volt sulimban tortentek. Nem tudok senkire sem szamitani. Nem jarok partizni, nem vagyok tul semmin. Csak otthon ulok, es keresem magamat. Es gondolkozom, hogy mi az, ami miatt mindenki nepszerubb nalam, ami miatt mindenki lazabb nalam, ami miatt mindenki kapja a meghivasokat, csak en nem. Es szuksegem lenne egy baratnore, de keptelen vagyok. Nem tudok csajozni. Es ekozben gyulolok mindenkit, aki jobb nalam, akinek csaja van. Gyulolom a csajt, akit kineztem meg regen, mert soha nem nez ram, pedig miatta bogok otthon, gyulolom a baratjat, aki lehet, hogy erzelmileg joval sekelyesebb nalam, de en eselyt se kapok, hogy megismerjenek. Mintha taszitanam a csajokat. Ugy erzem, mar reg tul kene lennem ezen, legalabb egy csokon, de erzelmileg is szuksegem lenne ra. Laza, egyszeru eletre vagyok, de keptelen vagyok ra. Ram sem neznek a lanyok. Semmim nincs 18 evesen. Nem vagyok kamasz, mert a kamaszok lazak, en meg egy olyan ember vagyok, aki minden beszolason hangosan rohog, azutan otthon orakat gondolkozik rajta. Rengeteg dolog van, ami ugy erzem, hogy a "veremben van", hogy erzem, hogy kell, pl csajozas, partizas, haverok, minden, ami a fiatalsaghoz hozzatartozik, de nem birom mar elerni. Egyszeruen mar elkonyveltek olyannak amilyen vagyok, raadasul ugy is tunok, mint akinek nincs szuksege ilyenekre, tehat nem is hivnak, pedig, mint latjatok, egyaltalan nem vagyok olyan hatarozott. Most mar csak az ongyilkossagra tudok gondolni, tudom, hogy gyerekes, de ugyis az szamit, amit erzek, es az erzelmeim meggyilkolnak. Nem akarok ongyilkos lenni, mert lenne jovom, csak ugy erzem, nem erhetem el, mint ahogy mast sem, amit akarok. A magany megol egyszeruen. Most is kosarat kaptam, mint mindig, es ugy erzem, hogy talan sosem lesz baratnom. Ne haragudjatok, ha onsajnaltatonak tunok, talan az is vagyok, de en ezt nem viccbol irtam le, mert most mar tenyleg nem csak jatszom a gondolattal, hanem erzem, hogy kozel kerulok hozza, mert semmi nincs hitem magamban. Nem tudok magamnak jovot elkepzelni, hisz nem birok a koromba beilleszkedni. Egyszeruen csak menekulni akarok, es komolyan gondolom.
Szeretnem, ha leirnatok, hogy mit gondoltok rolam. Es kerlek szakembereket ne ajanljatok, azokbol mar eleg volt, soknal voltam.
Koszonom elore is, remelem nem voltam faraszto es kerem a moderatorokat meg egyszer, hogy ne moderaljak ki. Koszonom.
"Tudjátok, leginkább az zavar, hogy mindenki orrba-szájba randizik, én meg úgy érzem, ki vagyok maradva ebből a "játékból". Tehát mintha engem számba se vennének, mintha még a gondolata sem merülne fel, hogy esetleg nekem is legyen valakim."
Ugyan annyi idős vagyok mint Te, haver, és hidd el ugyanebben a kib_aszott cipőben járok mint Te! :S
Sajnálom.. tudom milyen:S
Azt hiszem, valami hiányzik belőlem. Valami, ami miatt nem bírok normális kapcsolatokat létesíteni. Mindig megjátszom magam, és teljesen félreismer mindenki. Ráadásul nagyon durva hangulatingadozásaim vannak. Van olyan, hogy szépnek látom az életet. De nagyon gyakran már azt tervezem, hogy hogyan fogok véget vetni neki. És olyankor iszonyúan a mélyponton vagyok, és érzem, hogy tényleg közel vagyok. És nem érzek sajnos sok visszatartó erőt. Nincs semmi értelmes hobbim, évek óta nem találom magam, csajozásról nem is álmodhatok. Az osztályban is mindenki egy különc hülyének tart. Elegem van a szégyenből.
Tisztára, mintha én írtam volna, én is 17 éves vagyok, csak lány. Eddig össz-vissz 3 kapcsolatom volt, de még a kézfogásig se jutottam el egyikkel se. Soha életemben nem csókolóztam senkivel se.
A legutóbbi eset: Volt egy srác, aki azt mondta, hogy én vagyok az élete értelme, nagyon szeret, meghalna értem stb-stb. Aztán gondoltam, hogy járok vele, ha már ennyit szenved értem, de aztán a végén ő hagyott ott engem. Megjegyzem, a másik 2 kapcsolatnak is ez lett a vége, hogy ő csalt meg.
Ez történt kb. 3-4 éve, azóta egy fiú sem nézett rám, bekerültem a középiskolába, ahol megtetszett egy nálam 2vel felettem járó fiú, de sosem mertem neki elmondani, mindig csak távolról néztem őt, esténként sírtam. Ebben az évben végzett a sulival, és ment továbbtanulni, 3 évig nem mertem felé lépni semmit, és még csak rám se nézett. Az a gáz, hogy év vége előtt nemsokkal lett barátnője, elég szarul esett, tudom, hogy már utólag hiába sírok.
Nem akarom leírni az egész élettörténetemet, ezzel csak azt akartam megmutatni, hogy nem vagy egyedül a problémával. Az írásodból azt veszem észre, hogy egy rendes srácnak tűnsz. Nyugodj meg, biztos vagyok benne, hogy találsz magad mellé valakit.
Vannak pontok a szövegben amiben hasonlítunk, de sok leírt dolgot én elő sem hozok, tehát tudom, hogy bennem vannak, mégsem stresszelem magam igazán rajta. Én csak annyit mondhatok, hogy mindenki játszik, ez egy játék. Az győz aki nem nyílik meg mindenkinek.
Még nagyon sok mindent kellene leírnod, hogy rájöjjek a valódi bajodra, mivel nagyrészt csak a jó tulajdonságaidat írtad le és ezt jó-szándékból mondom.
Viszont a 06-18 22:56 azaz a második válaszolónak rájöttem a bajára, egyszerű volt. Közönséges kisebbségi komplexus.
Még csak most kezdődik az életed,minek ölnéd meg magad?
Csakmert nemvagy tökéletes?
Senki sem az,még én sem,a sztárok sem tökéletesek!
Te úgy vagy jól ahogy vagy-keress egy rendes barátot/barátnőt akivel nem fogsz unatkozni!
Egyszer úgyis mindenki meghal azért vagy a földön hogy boldogulj és éld az életett! Egyszer meléd áll a szerencse csak hinni kell benne szal ne add fel az életett hanem kuzdj még van remény!
"Mindig van hiba a kristályban. A tökéletességet soha nem érjük el"
"A jövőről egyetlen dolgot tudunk biztosan, hogy nem tudjuk, mi fog történni."
"Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket"
"Ne halj meg majd,eljön az is és akkor találkozunk"
17/L
Nagyon hasonlítunk.Ki-aszottul.Krvára.
Később írok magamról.De most inkább rólad.
Azt veszem észre,hogy hiába vannak jó tulajdonságaid,mindig másokat nézel.Mindig.Ez egy FATÁLIS hiba.Mindenben ez akadályoz.Először ezt kell legyűrnöd.Mégis hogy akarsz magadra találni,ha egyfolytában másokat kutatsz?
Ne hidd,hogy ők jó példaképek.Saját tapasztalat.
Ne sodródj az árral,ha mocskos a víz a tóban.
Ne akarj belesimulni a mocsokba.Meg akarod kóstólni az életet?Tedd ahogy jónak látod,de értsd meg,nem ez az élet.Nem óvszeres,fogamzásgátlós,szerelem nélküli szex.Nem egész estés piálás felszínets látszat-barátokkal.Nem.Az élet kemény.Tudod.Tudjuk.
A környezeted szörnyű.Az osztályod.Nem.Inkább te vagy más,igen,sajnos igen.Miben vagy más?Jó vagy.Nem a mocsokba születtél.És abban,hogy nem adod önmagad.De higgy nekem,ők se.Abba kell hagynod mások elemzését.
Az a baj,hogy tulajdonképpen nem is keresed önmagad.
Másokban keresed azt ami belőled hiányzik.
Ne mások tükrében keresd magadat.
Egy másik dolog pedig az,hogy hiszek a sorsszerűségben,hiszen az én életemben kismilliószor bizonyosodtt be az igazsága.
Dolgod van.És ez egy próbatétel.Az első.Ennyit mondhatok erről,a többire neked kell ráébredned.
De adok egy kis segítséget.
http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__9783..
Ez inkább nagy segítség.
Legyen elég annyi hogy én egy törvény szerint élek,ami ebben a kérdésben benne van árnyékoltan,mintha ott sem lenne.Elég jó sztory.És tanulságos.Meg is lepődtem,hogy szinte benne van az életem.
Írj vissza ha elolvastad.És megértetted milyen összefüggést akarok ebből kihozni.
Ja és hidd el, hogy ha mondjuk le jársz futni kizárólag egyedül és úgy hogy nem foglalkozol senkivel, akkor
1:- erősödsz, ami látható lesz és már lesz egy kinézeted
2:- senkit nem fog érdekelni hogy alacsony vagy.. nézz meg egy foci meccset hány alacsony ember van?
3:- jó eséllyel már a 3.-4. alkalmadkor egy csapat vagy egy személy jó eséllyes csaj le fog szólítani, hogy mióta jársz ide vagy valami hasonló.
nem muszály hogy meghívott legyél mutasd meg hogy "tévedtetek látod?????" ezt a stílust vedd fel nekem segített .. előző voltam :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!