Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Ongyilkos akarok lenni. Ha...

Ongyilkos akarok lenni. Ha van egy perced, segitenel, hogy hogyan labaljak ki?

Figyelt kérdés

A moderatorokat nagyon szepen megkerem, hogy ne toroljek ki a kerdesemet, ugyanis nem ongyilkolasi tippek kerese a celom, hanem az, hogy segitseget kapjak.


17 eves fiu vagyok. Most leszek 18. Egy nagyon jo csaladban nottem fel, a szuleim mindent megadnak es szeretnek, neha nehezen jottek ki egymassal, de szeretik egymast. Mar egesz kiskoromban erdekelt a termeszet, mindenfele allatos konyveket olvastam, es olyan tudast szereztem, ami meg a mai napig is hasznos, tehat nagyon intellektualis gyerek voltam. Legjobb tanulo voltam mindig is, es most is az vagyok, nyelveket peldaul nagyon konnyen tudok tanulni.

Mindig is az anyukam fele huztam. Apukamra inkabb csak felneztem, de anyukam volt az, akinek mindig mindent elmondtam, ugy, mint mas a legjobb baratjanak. Nagyon sokaig veluk is aludtam.

Aztan amikor elkezdtem kamaszodni nagyon mas lettem. A noveremmel jo viszonyban voltunk, igaz sokat veszekedtunk, de kamaszkorunkra egyre jobban eltavolodtunk egymastol. Valahogy, ahogy kamaszodtam, a sok informacio valahogy karomra valt. Peldat mondok: mivel a szuleim foglalkozasa ezt a temakort erinti, mindenfele termeszetgyogyaszati dolgokat tudok meg. Tehat peldaul mikor meghallottam, hogy az ejfel elott aludt orak szama szamit az ember novekedeseben, elkezdtem uvoltozni a noveremmel, mert sokaig fennmaradt es en sem tudtam aludni. Vagy, amikor meghallottam, hogy az anime rajzfilmek lebutitjak az embert, akkor mindig odamentem megkerdezni anyukamtol, hogy ugye nem leszek-e olyan. Szoval ilyen nevetseges dolgok, de ezek miatt vhogy olyan gorcsos lettem, mint egy oregember. Es mindig elveim voltak, mindig is jo tanulo akartam lenni, soha nem voltam benne igazan orultsegekben. Azutan valahogy tul erzekeny lettem. Elkezdtem minden sertesnek "bedolni", ugy mint az anyam. Elkezdtek cukkolni. En meg valaszul osszehaverkodtam egy rosszabb gyerekkel, es TELJESEN olyanna valtam, mint o. Es azota latom magamon, hogy vagy teljesen olyanna valok, mint egy kiszemelt hat nevezzuk talan peldakepnek, vagy olyanna, amit szerintem a kornyezetem gondol rolam. Azutan az altalanos sulimban elkezdtek szivatni. Irigyek is voltak ram, sok minden miatt. A vegen nagyon durva volt, a fel osztaly ellenem fordult, egesz nap egy gorcs voltam, feltem minden oratol, ongyilkos akartam lenni, mert olyanok is ellenem fordultak, akik evekig jo barataim voltak. Utaltam. Megismertem a gyuloletet. Megvaltoztam. Es a termeszetbe menekultem, elkezdtem az erdot jarni meg ilyenek, de szinte tok egyedul maradtam. Ma is keptelen vagyok pl partizni.

Aztan bekerultem egy uj suliba, ami jobb, de itt is mero gorcs vagyok. Osszehaverkodtam egy uj "peldakeppel", es megismertem egy lanyt, akiert mindenemet odaadtam volna. O igazabol ram se nezett. Ket evig tartott ez az allapot, most mar lassan kiszeretek belole. De nem lettem az osztaly resze. Megint egy tok mas arcot vettem fel, egy nagypofaju gyereket, de en nem ilyen vagyok, azt hiszem. Viszont a lany csak ezt az oldalamat latta, es megorjit a tudat, hogy talan emiatt nem utal engem (mert ezt latom). Par gyerek koreben nepszeru lettem, de azt hiszem nem ismernek elegge.

Most itt vagyok 18 evesen. Hogy mi a problemam? Nem tudom, ki vagyok. Nincs onkepem, nincs jovokepem. Tudom, hogy azt hiszitek, hogy ez egy szokasos emo kolyok, de ahogy leirtam az eletemet, en nem ilyennek latom magam. En ugy gondolom, hogy intelligens vagyok, es semmi kozom a divathoz. Egyszeruen ossze vagyok teljesen zavarodva. Nem birok megnyilni, nem birok egy egyseges arcot mutatni azok ota, amik a volt sulimban tortentek. Nem tudok senkire sem szamitani. Nem jarok partizni, nem vagyok tul semmin. Csak otthon ulok, es keresem magamat. Es gondolkozom, hogy mi az, ami miatt mindenki nepszerubb nalam, ami miatt mindenki lazabb nalam, ami miatt mindenki kapja a meghivasokat, csak en nem. Es szuksegem lenne egy baratnore, de keptelen vagyok. Nem tudok csajozni. Es ekozben gyulolok mindenkit, aki jobb nalam, akinek csaja van. Gyulolom a csajt, akit kineztem meg regen, mert soha nem nez ram, pedig miatta bogok otthon, gyulolom a baratjat, aki lehet, hogy erzelmileg joval sekelyesebb nalam, de en eselyt se kapok, hogy megismerjenek. Mintha taszitanam a csajokat. Ugy erzem, mar reg tul kene lennem ezen, legalabb egy csokon, de erzelmileg is szuksegem lenne ra. Laza, egyszeru eletre vagyok, de keptelen vagyok ra. Ram sem neznek a lanyok. Semmim nincs 18 evesen. Nem vagyok kamasz, mert a kamaszok lazak, en meg egy olyan ember vagyok, aki minden beszolason hangosan rohog, azutan otthon orakat gondolkozik rajta. Rengeteg dolog van, ami ugy erzem, hogy a "veremben van", hogy erzem, hogy kell, pl csajozas, partizas, haverok, minden, ami a fiatalsaghoz hozzatartozik, de nem birom mar elerni. Egyszeruen mar elkonyveltek olyannak amilyen vagyok, raadasul ugy is tunok, mint akinek nincs szuksege ilyenekre, tehat nem is hivnak, pedig, mint latjatok, egyaltalan nem vagyok olyan hatarozott. Most mar csak az ongyilkossagra tudok gondolni, tudom, hogy gyerekes, de ugyis az szamit, amit erzek, es az erzelmeim meggyilkolnak. Nem akarok ongyilkos lenni, mert lenne jovom, csak ugy erzem, nem erhetem el, mint ahogy mast sem, amit akarok. A magany megol egyszeruen. Most is kosarat kaptam, mint mindig, es ugy erzem, hogy talan sosem lesz baratnom. Ne haragudjatok, ha onsajnaltatonak tunok, talan az is vagyok, de en ezt nem viccbol irtam le, mert most mar tenyleg nem csak jatszom a gondolattal, hanem erzem, hogy kozel kerulok hozza, mert semmi nincs hitem magamban. Nem tudok magamnak jovot elkepzelni, hisz nem birok a koromba beilleszkedni. Egyszeruen csak menekulni akarok, es komolyan gondolom.

Szeretnem, ha leirnatok, hogy mit gondoltok rolam. Es kerlek szakembereket ne ajanljatok, azokbol mar eleg volt, soknal voltam.

Koszonom elore is, remelem nem voltam faraszto es kerem a moderatorokat meg egyszer, hogy ne moderaljak ki. Koszonom.


2010. jún. 18. 22:21
1 2 3 4
 1/34 anonim ***** válasza:
100%

Az irásodból egy igenis szerethető fiúnak tűnsz!Nem tudom,hogy miért nem hívnak meg téged partikba.Talán épp ezért,lehet,hogy kicsit titokzatosnak tűnsz nekik!De az hiszem,hogy jobb,ha nem adod ki magad nekik,mertha kiadod magad nekik,akkor sokat fognak bántani.Azt ajánlom,hogy keress egy megbízható,szerény lányt,akivel eldumálgathatsz ezekről a dolgokról,és megért.

Én egy ilyen lány vagyok,ha gondolod írj privátot,én megadom a címem!

Szeretnék a lelkitársad lenni,mert van értelme.Hidd el,nem kell rögtön öngyilkosságra gondolni..meg nem is kell megtenni,mert akkor a gyengeségedről fognak megemlegetni,hogy..."ja,ez is csak egy öngyilkos volt.."

BESZÉLGESSÜNK EL,ÍRJ PRIVÁTOT!

2010. jún. 18. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/34 anonim ***** válasza:
100%

Az öngyilkossággal csak a saját bajaid elől menekülnél. Én is régen öngyilkos akartam lenni, de aztán rádöbbentem valamire: Vannak olyan problémák, amiket csak én oldhatok meg, és nem lökhetem el magamtól csak úgy, és nem fordulhatok vele másokhoz. A te problémád ilyen. Már kialakult az egyéni magatartásod, amin nem tudsz változtatni, vagy csak részben.

Én a szöveg alapján nem látlak furcsának, vagy ostobának.

Vannak fura szokásaid, de kinek ne lennének? Ezen kívül eszed is van, ezért sok mindent tudhatsz, amit talán az alcsonyabb rendű emberek nem érthetnek meg.

Szereted a természetet, de gyűlőlöd az embereket. Jól teszed. A két szó teljes ellentétben van egymással. Az ember pusztítja a természetet, és a természet katasztrófákkal súlytja az embert (Bár a legsúlyosabb csak a filmekben fordul elő). Én is gyűlölöm az embereket, mivel lenéznek engem, és egyáltalán nem tisztelnek. Minden egyes ember utál, fiúk, lányok egyaránt. De ha az életemben egyszer lesz alkalom, akkor elpusztítom az egész emberiséget, és nyugalmat hozok erre a bolygóra. Tehát gyűlöld az embert, szeresd a természetet. Remélem ha a természetben vagy, az meghozza számodra a megkönnyebülést.

Csak azzal barátkozz, akit igazán annak érzel. Ha úgy véled, hogy nem képes megérteni, legyél csak a cimborája. A csajozásról pedig annyit, hogy elég, ha egy lányra kedvesen mosolyogsz, és hanyd, hogy ő jöjjön hozzád, és ne te őhozzá. És ha netalán jobban megismernéd, akkor vezesd be a te világodba (Vidd el sétálni egy parkba; beszélj vele a kedvenc témáidról).

Bocsánat, hogy félbaszakítom a mondanivalómat, de majd holnap tovább írok neked. A szöveget nagyon felkeltette az érdeklődésem, mivel én is hasonló helyzetben vagyok.

De majd holnap írok. Búcsúzik tőled egy 19 éves fiú.

Monogramm: 331

2010. jún. 18. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/34 anonim ***** válasza:
6%

Verd agyon magad a billyentyűzettel.

Ki fogja ezt végigolvasni?

2010. jún. 18. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/34 anonim válasza:

Először is ne görcsöld túl, még semmiről sem vagy lekésve!!! Hidd el, sokan vannak még rajtad kívül ennyi idősen úgy, hogy nem volt csók, bulik, vadulás, haverok, semmi. De miről lennél lekésve??? még nagyon sok idő van előtted. egyébként biztos vagy abban, hogy ilyesmire van szükséged? nem minden nagy partizós, nem kell erőltetni..

Amúgy gondolom Te is tudod, hogy a legfőbb probléma a többieknek való görcsös megfelelési vágy, ami azt jelenti, hogy félsz attól, hogy milyennek tartanak, félsz magadtól, nem vagy elégedett magaddal, illetve ezek szerint nem is találod aki vagy. valahogy végig kellene gondolnod mindent. nagy levegő, nyugalom stb.. vagy csinálj valami teljesen újat. itt a nyár, menj el egy fesztiválra, ahol nem ismersz senkit és idd magad csúnyán részegre.. ez biztos hülyeségnek hangzik, de akár... lényeg, h indítsd magad újra és ne görcsölj.. persze ezt könnyű mondani, tudom. csak egyszerűen fogadd el magadnak, amiket eddig hibáztál, fogadd el, hogy ilyen vagy, amilyen. A csajok meg majd jönnek, ha rendben leszel. amúgy én is szívesen váltok privát e-maileket:)

2010. jún. 19. 00:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/34 anonim ***** válasza:
1%
Egy sort nem olvastam el a kérdésen kívül de csak a puhap*csű emósok nyírják ki magukat mert éri őket egy kis csalódás az életben.Qvára nem kell ez a drámázás hogy jajj én öngyi akarok lenni mer nem jön össze semmi jelen pillanatban, de ezt felejtsd el bazze, inkább élj.
2010. jún. 19. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/34 anonim ***** válasza:
38%
Tudod az öngyilkosok a legönzőbb emberek a világon. Nem gondolnak másra,csakis saját magukra. Szerinted ismerősökkel mi lenne,ha Te meghalnál?
2010. jún. 19. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/34 anonim ***** válasza:
18%
Élsz még?
2010. jún. 19. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/34 anonim ***** válasza:

Nem vagy egyedül, nekem is vannak a tiedhez hasonló problémáim. Azon görcsölök, hogy ki milyennek tart stb. Aztán az elmúlt néhány hónapban sikerült egy kicsit jobban elengednek magam, azóta mindenki randira hív.xĐ Próbálj csak magadra koncentrálni, ez vagy te, ilyen vagy, intelligens vagy, foglalkozz azzal, amit szeretsz, próbálj magadra koncentrálni, mert jó vagy! Ha megvan az önbizalom, az sugárzik kifelé, és mindenki máshogy fog hozzád állni!

Ha valami nem tetszik, amit a "haverjaid" mondanak, akkor mondd el a véleményedet, hogy jobban megismerjenek. Ha emiatt elveszíted őket, akkor jobb is, mivel nem is szerettek. Majd találkozol olyanokkal, akik azért szeretnek, amilyen vagy!

Ha valamilyennek elkönyveltek, hát próbáld meg megváltoztatni a rólad kialakult képet! Kezdeményezz, mert tuti, hogy az osztálytársaid nem is sejtik, hogy milyen gondjaid vannak, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha látnák, hogy téged is érdekel a buli, biztos hívnának, nem gondolod?

Barátokra van szükséged! Írj a lányoknak, akik itt ajánlkoznak:D

Sok sikert kívánok neked!

2010. jún. 19. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/34 anonim ***** válasza:
20:35-ös vagyok: ha egy sort sem olvastál el belőle, egyik válaszoló, örvendetes, hogy ilyen szélsőséges véleményed van!:P
2010. jún. 19. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/34 A kérdező kommentje:

"Élsz még?"

Igen...


"Egy sort nem olvastam el a kérdésen kívül de csak a puhap*csű emósok nyírják ki magukat mert éri őket egy kis csalódás az életben.Qvára nem kell ez a drámázás hogy jajj én öngyi akarok lenni mer nem jön össze semmi jelen pillanatban, de ezt felejtsd el bazze, inkább élj."

Az utolso valaszoloval vagyok kenytelen egyeterteni. Kosz, hogy megtiszteltel a hozzaszolasoddal, ennyi eleg is volt.


"Először is ne görcsöld túl, még semmiről sem vagy lekésve!!! Hidd el, sokan vannak még rajtad kívül ennyi idősen úgy, hogy nem volt csók, bulik, vadulás, haverok, semmi. De miről lennél lekésve??? még nagyon sok idő van előtted."

Hat nem tudom, akarhogy is gondolom at, mindig arra jutok, hogy igenis mar 18 leszek lassan. En egy ertelmes valakinek tartom magam, es nem ertem, miert van, hogy akarmelyik 14 evesnek tobb tapasztalata van nalam parkapcsolat teren. Ha annyira normalis lennek, csak hajlando lenne valaki jarni velem... Es mivel nem eltem ki a gyerekkoromat, ebbol arra kovetkeztetek, hogy a felnottkorom rovsara megy majd. Egyszeruen erzem, hogy szuksegem van baratnore, es nem vagyok ra kepes, hogy megvalositsam, mikozben a legretardaltabbak is kepesek ra.


"Amúgy gondolom Te is tudod, hogy a legfőbb probléma a többieknek való görcsös megfelelési vágy, ami azt jelenti, hogy félsz attól, hogy milyennek tartanak, félsz magadtól, nem vagy elégedett magaddal, illetve ezek szerint nem is találod aki vagy. valahogy végig kellene gondolnod mindent. nagy levegő, nyugalom stb.. vagy csinálj valami teljesen újat. itt a nyár, menj el egy fesztiválra, ahol nem ismersz senkit és idd magad csúnyán részegre.. ez biztos hülyeségnek hangzik, de akár... lényeg, h indítsd magad újra és ne görcsölj.. "

Ok, de ezzel nem veszitem el a hitelemet az emberek kozott? Az ilyet nem 18 evesen szoktak elkezdeni nem? Aki alapbol ilyen, az elkezdi, en ugy erzem, hogy valahogy hulyen neznek ki egy partihelyen, nem tudom, miert...



"Tudod az öngyilkosok a legönzőbb emberek a világon. Nem gondolnak másra,csakis saját magukra. Szerinted ismerősökkel mi lenne,ha Te meghalnál?"



Ez valoban egy visszatarto ero, de nem tudom... nem hiszem el, hogy nem latszik ez meg rajtam, es nem latom azt, hogy a szuleim peldaul nagyon kezdemenyeznenek, hogy ebben segitsenek. Es nem tudom, mi a nagyobb onzoseg: ongyilkosnak lenni es gyaszolo szuloket hagyni magunk utan, vagy ugy eletben tartani valakit, hogy csak azert maradjon eletben, hogy a szuleinek jo legyen, holott o semmi eletkedvet nem erez magaban.


En arra jottem ra, hogy valahogy "felek" a korosztalyomtol. Mar kisgyerekkent is a felnottekkel tudtam jobban elbeszelgetni, mint a korombeliekkel. A felnottektol nem felek. Oket (a legtobbjuket) felelos embereknek latom, akik mar erettek, es nem csesztetik az embert. A korosztalyombeliektol meg felek, mert alapbol nem latok a korosztalyomban baratsagos arcokat, a lanyok mind ugy neznek ki, es a tekintetuk is olyan, mintha oket maga a Joisten szarta volna oda, es ok lennenek a vilag kozepe, a fiuk meg baratsagtalanok, beszologatosak, pialnak es egoistak. Nem ertem, honnan mindenkinek ez a nagy onbizalomtultenges? Valahogy annyira tavolinak erzem ezt az egesz "tizeneves elterzest" magamtol, az allando pletykalkodast, hogy ki mikor kivel mit csinalt, az allando odaszurasokat, a gonosz kis celzasokat, az ilyen tudatalatti rangsorokat, hogy pl ki kivel jarhat, meg kinek mennyi a tisztelete... ruhellem az egeszet. Nem erzem magamenak. Eskuszom azt tervezem, hogy elmegyek egy kI_Irvahoz, hogy ne mondhassam, hogy ezt nem tettem meg, mielott 18 leszek aztan johet a tobbi... Ha egyszer ilyen nehez csajt szerezni... Es kepmutatonak is erzem oket, hiszen ok mondjak folyton, hogy nekik "erzekeny" kell, holott kb azt se tudjak, hogy mit is jelent ez. Szerintem en rendkkivul erzekeny vagyok, akkor mi a baj meg velem? Es mar semmi onbizalmam nincs, igazabol mar bele se kezdek, ha kiszemelek vkit, ugyis tudom, mi lesz a vege. Es nem akarok igy megaszalodni... Es ha, teszem azt, majd 25 evesen jonne el az elso, hat ahhoz sincs kedvem. Akkor majd legyek boldog, hogy 25 evesen vegre talaltam egy csajt?? Amikor akarkinek van mar 16 eves koraban? Ez aztan nem nyugtatna meg, hiaba talalnek valakit. Milyen szegyen az mar, ha az ember ennyire nem kepes kielni az osztoneit, meg megvalositani magat?? Gyulolom ezt a helyzetet, legszivesebben most is bognek (tudom, szegyen). De valahogy van egy olyan rossz erzesem, h ha eletben maradok is, nem lesz soha, vagy nagyon keson, es en nem akarom ugy magam mogott tudni a gyerekkoromat, hogy nem eltem ki magam...

Aki gondolja, nyugodtan vegye fel a kapcsolatot velem e-mailben.

2010. jún. 19. 22:20
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!