Ongyilkos akarok lenni. Ha van egy perced, segitenel, hogy hogyan labaljak ki?

A moderatorokat nagyon szepen megkerem, hogy ne toroljek ki a kerdesemet, ugyanis nem ongyilkolasi tippek kerese a celom, hanem az, hogy segitseget kapjak.

17 eves fiu vagyok. Most leszek 18. Egy nagyon jo csaladban nottem fel, a szuleim mindent megadnak es szeretnek, neha nehezen jottek ki egymassal, de szeretik egymast. Mar egesz kiskoromban erdekelt a termeszet, mindenfele allatos konyveket olvastam, es olyan tudast szereztem, ami meg a mai napig is hasznos, tehat nagyon intellektualis gyerek voltam. Legjobb tanulo voltam mindig is, es most is az vagyok, nyelveket peldaul nagyon konnyen tudok tanulni.

Mindig is az anyukam fele huztam. Apukamra inkabb csak felneztem, de anyukam volt az, akinek mindig mindent elmondtam, ugy, mint mas a legjobb baratjanak. Nagyon sokaig veluk is aludtam.

Aztan amikor elkezdtem kamaszodni nagyon mas lettem. A noveremmel jo viszonyban voltunk, igaz sokat veszekedtunk, de kamaszkorunkra egyre jobban eltavolodtunk egymastol. Valahogy, ahogy kamaszodtam, a sok informacio valahogy karomra valt. Peldat mondok: mivel a szuleim foglalkozasa ezt a temakort erinti, mindenfele termeszetgyogyaszati dolgokat tudok meg. Tehat peldaul mikor meghallottam, hogy az ejfel elott aludt orak szama szamit az ember novekedeseben, elkezdtem uvoltozni a noveremmel, mert sokaig fennmaradt es en sem tudtam aludni. Vagy, amikor meghallottam, hogy az anime rajzfilmek lebutitjak az embert, akkor mindig odamentem megkerdezni anyukamtol, hogy ugye nem leszek-e olyan. Szoval ilyen nevetseges dolgok, de ezek miatt vhogy olyan gorcsos lettem, mint egy oregember. Es mindig elveim voltak, mindig is jo tanulo akartam lenni, soha nem voltam benne igazan orultsegekben. Azutan valahogy tul erzekeny lettem. Elkezdtem minden sertesnek "bedolni", ugy mint az anyam. Elkezdtek cukkolni. En meg valaszul osszehaverkodtam egy rosszabb gyerekkel, es TELJESEN olyanna valtam, mint o. Es azota latom magamon, hogy vagy teljesen olyanna valok, mint egy kiszemelt hat nevezzuk talan peldakepnek, vagy olyanna, amit szerintem a kornyezetem gondol rolam. Azutan az altalanos sulimban elkezdtek szivatni. Irigyek is voltak ram, sok minden miatt. A vegen nagyon durva volt, a fel osztaly ellenem fordult, egesz nap egy gorcs voltam, feltem minden oratol, ongyilkos akartam lenni, mert olyanok is ellenem fordultak, akik evekig jo barataim voltak. Utaltam. Megismertem a gyuloletet. Megvaltoztam. Es a termeszetbe menekultem, elkezdtem az erdot jarni meg ilyenek, de szinte tok egyedul maradtam. Ma is keptelen vagyok pl partizni.

Aztan bekerultem egy uj suliba, ami jobb, de itt is mero gorcs vagyok. Osszehaverkodtam egy uj "peldakeppel", es megismertem egy lanyt, akiert mindenemet odaadtam volna. O igazabol ram se nezett. Ket evig tartott ez az allapot, most mar lassan kiszeretek belole. De nem lettem az osztaly resze. Megint egy tok mas arcot vettem fel, egy nagypofaju gyereket, de en nem ilyen vagyok, azt hiszem. Viszont a lany csak ezt az oldalamat latta, es megorjit a tudat, hogy talan emiatt nem utal engem (mert ezt latom). Par gyerek koreben nepszeru lettem, de azt hiszem nem ismernek elegge.

Most itt vagyok 18 evesen. Hogy mi a problemam? Nem tudom, ki vagyok. Nincs onkepem, nincs jovokepem. Tudom, hogy azt hiszitek, hogy ez egy szokasos emo kolyok, de ahogy leirtam az eletemet, en nem ilyennek latom magam. En ugy gondolom, hogy intelligens vagyok, es semmi kozom a divathoz. Egyszeruen ossze vagyok teljesen zavarodva. Nem birok megnyilni, nem birok egy egyseges arcot mutatni azok ota, amik a volt sulimban tortentek. Nem tudok senkire sem szamitani. Nem jarok partizni, nem vagyok tul semmin. Csak otthon ulok, es keresem magamat. Es gondolkozom, hogy mi az, ami miatt mindenki nepszerubb nalam, ami miatt mindenki lazabb nalam, ami miatt mindenki kapja a meghivasokat, csak en nem. Es szuksegem lenne egy baratnore, de keptelen vagyok. Nem tudok csajozni. Es ekozben gyulolok mindenkit, aki jobb nalam, akinek csaja van. Gyulolom a csajt, akit kineztem meg regen, mert soha nem nez ram, pedig miatta bogok otthon, gyulolom a baratjat, aki lehet, hogy erzelmileg joval sekelyesebb nalam, de en eselyt se kapok, hogy megismerjenek. Mintha taszitanam a csajokat. Ugy erzem, mar reg tul kene lennem ezen, legalabb egy csokon, de erzelmileg is szuksegem lenne ra. Laza, egyszeru eletre vagyok, de keptelen vagyok ra. Ram sem neznek a lanyok. Semmim nincs 18 evesen. Nem vagyok kamasz, mert a kamaszok lazak, en meg egy olyan ember vagyok, aki minden beszolason hangosan rohog, azutan otthon orakat gondolkozik rajta. Rengeteg dolog van, ami ugy erzem, hogy a "veremben van", hogy erzem, hogy kell, pl csajozas, partizas, haverok, minden, ami a fiatalsaghoz hozzatartozik, de nem birom mar elerni. Egyszeruen mar elkonyveltek olyannak amilyen vagyok, raadasul ugy is tunok, mint akinek nincs szuksege ilyenekre, tehat nem is hivnak, pedig, mint latjatok, egyaltalan nem vagyok olyan hatarozott. Most mar csak az ongyilkossagra tudok gondolni, tudom, hogy gyerekes, de ugyis az szamit, amit erzek, es az erzelmeim meggyilkolnak. Nem akarok ongyilkos lenni, mert lenne jovom, csak ugy erzem, nem erhetem el, mint ahogy mast sem, amit akarok. A magany megol egyszeruen. Most is kosarat kaptam, mint mindig, es ugy erzem, hogy talan sosem lesz baratnom. Ne haragudjatok, ha onsajnaltatonak tunok, talan az is vagyok, de en ezt nem viccbol irtam le, mert most mar tenyleg nem csak jatszom a gondolattal, hanem erzem, hogy kozel kerulok hozza, mert semmi nincs hitem magamban. Nem tudok magamnak jovot elkepzelni, hisz nem birok a koromba beilleszkedni. Egyszeruen csak menekulni akarok, es komolyan gondolom.

Szeretnem, ha leirnatok, hogy mit gondoltok rolam. Es kerlek szakembereket ne ajanljatok, azokbol mar eleg volt, soknal voltam.

Koszonom elore is, remelem nem voltam faraszto es kerem a moderatorokat meg egyszer, hogy ne moderaljak ki. Koszonom.