Utálok élni, mit tehetnék?

Nagyon egy cipőben járunk. Talán nálam még annyival rosszabb is a helyzet, hogy depresszió mellet szorongós, nagyon gátlásos önbizalomhiányos vagyok. Ismerkedni nagyon nehezemre esik, nem vagyok jó a felszínes társalgásban, így nem is túlzottan vagyok jó társaság mások számára. Barátnőm nem volt, egyetlen lánynál próbálkoztam, lerázott. Hiába vagyok kedves, őszinte, hűséges, manapság ez nem erény (elvileg nem is vagyok csúnya). Pedig nagyon igényelném a szeretetet, régóta magányosnak érzem magam. Egy "barátom" volt, akivel már több mint egy éve nem beszéltem, mert a végére abból is egyoldalú barátság lett. Aztán hagytam én is a p*csába.

2 hónapja szinte nem is tettem ki a lábam a lakásból.

Egyszerűen undort érzek az emberek iránt, egyre több a sorozatgyártott majom (nem mindenki ilyen, de egyre többen), semmi egyéniségük nincsen mert mindent a média ad a szájukba, ami elbutította őket. Az emberek tele vannak hátsó szándékokkal, gonoszsággal, kétszínűséggel, önzéssel és kárörvendéssel.

Folyamatosan megy az általánosítás, az emberek beskatulyázása, a gyűlölködés, az áldozathibáztatás. Ha valaki öngyilkos lesz, az első megnyilvánulás az, hogy "úgy kellett neki, gyáva féreg volt", közben lehet, hogy el sem tudják képzelni milyen élete volt. Egyszerűen nincs az emberekben semmi empátia, együttérzés. Tisztában vagyok vele, hogy nálam vannak sokkal rosszabb sorsú emberek is, de sajnos kilátástalannak látom az életemet, meg nem tudnám mondani, hogy legutóbb mikor voltam őszintén boldog életemben, de nem mostanában.

Nem vagyok egy panaszkodós típus, nem is szeretek középpontban lenni és erről az egészről egyébként még senkivel nem beszéltem. Öngyilkos most még nem leszek mert nagyszüleimnek nem akarok fájdalmat okozni, és még a legjobb módszert is ki kell találnom, hogy minden "jól" süljön majd el. Ne is fájjon nagyon, ne is rokkanjak bele, és ne tudják megakadályozni, hogy aztán az őrültek közé zárjanak, utána pedig megvetően nézzenek rám.

Hogy te mit tegyél, azt sajnos nem tudom megmondani, az lenne a legklisésebb válasz, hogy csináld azt, ami boldoggá tesz, de könnyű azt mondani... 20/F

Hello!

Iskolába járok... Valamikor én is ezt éreztem.... Ismételten a napokat , nem nagyon volt társasági életem. Egyre gyakrabban kezdtem az ilyenekre gondolni. Próbáltam kilépni ebből. Elkezdtem tanulni biológiát . Magas fokon... Egyetemi szinten. Ezzel tűntem ki a többiek közül . Majd ez nekem kevés lett , többet akartam... El kezdtem japánul tanulni... Amivel valószínűleg nem megyek sokra... De javult az ön értékelésem. Majd el kezdtem az informatikában foglalkozni ... Mára már 1 script nyelven 1 leírónyelven és 6 progi nyelven tudok . Ebben senki sem támogatott . Nem szorultam pénzhez. Majd egyre kezdtem ismerkedni a hasonló érdeklődésű körűekkel ... És már jó a helyzet. Mind ezt 8 óra suli és 2 órányi egyéb tanulás kellett. Csinálj olyan dolgokat , amik felkeltik az érdeklődésed. Lassú lesz, de végül ... Nagy eséllyel boldog leszel .... Összességében... Melyik kurv4 fogaskerék tud japánul?

De aha még is... Az öngyilkosság mellet vagy... Nézz farkasszemet az öngyilkossági eszközzel vagy fél órát ... Mert azé ember arra van kitalálva , hogy éljen ... Minden élőlény nem benne van 2 alapvető ösztön:

- védd az életed

- ha az utódodról van szó... Akár a tiédet is áldozd fel

Mert a gyenge fiókák is élni akarnak... Csak nem képesek rá... És te most élsz.

13/F ... Igen 13 ... Ez van

Ui: az az "e" betú nem kell az "az' mögé.

És ha a nullán vagy ... Onnan már nincs hova menned... Csak feljebb. Vagyis élj a mának . Csináld amit tényleg szeretsz . Ami tényleg érdekel.pl a hobbidat, ha nincs , találj . Járj szép helyeken... Kalandozz... Remélem segítettem.