Mit tegyek, ha mindentől rettegek?

27 éves koromra jutottam el idáig. Már fiatal koromtól kezdve sok csalódás ért, a gyermekkorom jó volt, bár apám mindig elégedettlenkedett velem. Először kezdődött azzal, hogy középiskolában kiközösítettek. Aztán lett egy barátom, aki elhagyott, mert nem szeretett. Később az egyetem nagyon nehezen ment, államvizsgán is megbuktam első körben. Közben több kapcsolatom is volt, ahol nem becsültek meg és a végén engem dobtak ki. Később elkezdtem munkát keresni, nagyon nehezen találtam egy viszonylag jó állást, de a főnök rám mozdult, én elutasítottam és kirúgott. Lett egy másik munkám, ahol rettegtem, hogy kirúgnak, ezért mindent megtettem, amit csak kértek (persze, nem úgy, ahogy az előző főnök kérte volna, hanem ingyen túlóráztam pl). Jelenleg ott tartok, hogy van egy nagyon jó munkahelyen, hihetetlen munkahelyi légkörrel, el sem merem hinni, hogy ilyen létezik, de most különösen félek attól, hogy kirúgnak. Minden reggel így megyek be és nem bírom elengedni ezt az érzést. Mindentől félek. Jelenleg kapcsolatom sincs, mert a legutóbbi is kudarcba fulladt. Nagyon félek attól, hogy elutasítanak, kidobnak, kirúgnak, nem felelek meg, nem vagyok elég jó. Nem tudom, hogy hol gyökerezik ez az egész. Harcos típusnak mondanám magam alapból, mert minden nehéz élethelyzetből felálltam, de mostanra eljutottam odáig, hogy amim van, azért is szorongok, nagyon félek, hogy elveszítek mindent, ami örömet okoz. Tudom, hogy nem szabad bevonzani a dolgokat, de nem bírok nem gondolni arra, hogy rövid jó időszak után mindig hosszú rossz jön. Meg lehet ezt valamivel állítani, vagy nekem ez jutott és mindig készülni kell a rosszra?