Nagyon komoly kötelességtudatom van és mindentől rettegek, ami egy kicsit is veszélyezteti a feladatomat, ez rongálja az életminőségem, mit tegyek? 22F

Tudnotok kell, hogy igen komoly mértékben kötelességtudatom van rajzolás és versirás terén, ez az Életem, az életcélom. Minden egyes nap igyekszem fejlődni, ügyesebb lenni és folyamatosan gyakorlok, mindig túlterhelem magam.

Művészeti iskolát végeztem, mert mindig is tudtam, hogy ez a célom. Az iskolában gyűlöltek engem, mind a kettőben, az álltalánosban és középiskolában is, aminek hatására az érettségire, egyszerűen megrongytam mentálisan. Pánikbeteg lettem, nem tudtam rendesen enni, mindentől halálosan rettegek, zárkózott lettem, súlyosan lefogytam, illetve depreszióba zuhantam.

Az igazi mélypontom 3 éve volt, 1 éve nagyjából rendbe jöttem és a mentális egészségem is viszonylag a régi, de SOKKAL jobban vagyok mint korábban. Most már rendesen eszem is fölszedtem sok kilót is, boldogabb vagyok, tudok rendesen rajzolni, verselni is.

Oxigénhiánnyal születtem, volt mér 2 pszichológusom is, de most nincs, mert úgy érzem, meg kell tanúlnom önállóbnak lennem, nem kérhetem mindig a segitségüket.

Ostobaság, tudom, de szinte napról-napra élek, mert mindig attól rettegek, holnap talán meg is halok, vagy pedig halálos beteg leszek. Ettől én igen komolyan rettegek, ez jelentősen kárositja életem minőségét. Van egy lány, akivel imádjuk egymást, de nem jöttem össze vele, mert félem a "súlyos veszélyektől" és hogy nem elég időm a rajzra, versekre. Pedig tényleg eillünk, de NEM tudok nyitni a boldogság felé... És ez nagyon fáj.

Mit javasoltok, mit tegyek?