Gyakorlatilag mindentől rettegek és távol tartom magam, amiről a fiatalság kéne, hogy szóljon. Mi lesz így velem?

Sok mindent lehetne mondani, én is pont ilyen voltam a te korodban... Először is jöjj tisztába a képességeiddel. Azok a kommunikáció terén bizony szerénynek látszanak egyelőre, úgyhogy ennek megfelelően kell számolnod - én pl. a gólyatáborhoz hasonló helyeket tudatosan elkerülném a helyedben. Az nem a te tereped, alighanem rettenetesen éreznéd ott magad. Arra meg mi szükséged van?

Ami meg a későbbieket illeti, nem kell azt gondolni, hogy az egyetemen minden az ivásról és a buliról szól, rengeteg visszahúzódó ember van ott is, akik nem tagozódnak be ebbe a létformába. Első lépésként őket kellene majd megtalálnod, hozzájuk kellene közeledned, hogy bővüljön a társaságod meg hogy tapasztalatokat, gyakorlatot szerezz az ismerkedésben, kommunikációban stb. De az nyilvánvaló, hogy valakihez közeledned kell majd, vagy legalábbis mások közeledését elfogadnod, ha lesz ilyen alkalom. Mert a felnövés önmagában nem old meg semmit - ha nem teszel semmit, 50 éves korodra is ilyen maradsz.

Ha gondolod, írhatsz nekem privit, szívesen segítek pár tanáccsal, ha tudok.

A gólyatábor nem kötelező. Az egyetemen nem buliznak, hanem előadásokat tartanak. Aztán délután/este mindenki eldönti, hogy mit szeretnének csinálni. Az egyetemen töltött idő alatt szerzett haverokat hívják el bulizni. Mivel te nem nyitsz senki felé, és mivel mások sem nyitnak feléd, így még az esélyed sincs meg, hogy elhívjanak bulizni. Na meg, nem mész kollégiumba és az egész meg van oldva. Ha nem laksz kollégiumba, akkor még véletlenül sem csöppenhetsz bele egy kolibuliba se.

Az egyetem ugyan úgy fog eltelni, ahogy a gimnázium, csak többet kell majd olvasnod.

Én nagyon irigyellek. Ha jövőre felvesznek egyetemre, én valószínűleg arra koncentrálnék, amit te 100%-ig el akarsz kerülni. Míg te elolvasod azt a 4000 oldalas könyvet, amit feladtak jövőhétre, addig én még csak a könyvtárból se veszem ki.

Szóval valamilyen szinten a te életmódod sokkal jobban kedvez a jövődnek.

Szerintem csak egy hozzád hasonló, visszahúzódó lányt kell találnod magadnak az egyetemeden és onnantól helyre kerül sok darabka. Pl.: Nem fogod haszontalannak érezni magad, mert mint minden normális ember szeretkezni fogtok, ha szerencséd van elég sűrűn. Ez pedig elég sok problémát és gátlást fel/megold.

Hát én ugyan nem vagyok egyetemista, nekem az még odébb van, de hellyel-közzel ilyen vagyok én is.

Mondjuk én nem mutatom ezt annyira és még szakemberrel sem beszéltem, de nem is érzem szükségét ennek.

Az ivástól való "félelem" bennem ott alakult ki, hogy szüleimmel minden nyáron egy disco mellett dolgozunk. Ott esténként nem tudtam aludni a részegektől és kaptam már elég csípős megjegyzést a részeg fiúktól...A mostani hétvégén is egy rendezvényre mentünk dolgozni ahol szüleim elküldtek italért, mert ők nem tudtak elszabadulni a bolttól a tömeg miatt...Persze ekkor már hajnal tájt volt és sok volt a részeg...Alapból gyors járású vagyok, de akkor még gyorsabban mentem, pontosan a sok piás miatt...Aztán elmentem 3 részeg srác mellett és odaordítottak, hogy "Hova sietsz kislány..állj már meg egy pillanatra"...és ez engem már ösztönösen mondhatni irritál..csak lenézni tudom az ilyeneket...

Bulizni sem szeretek...persze ebben is kakukktojás vagyok a családban,még tesóm is szeret bulizni

Kb 2x voltam sulibulin de azt sem élveztem..kicsit beálltam táncolni, aztán kiálltam, mert valahogy nem élveztem..nem tudtam annyira feloldódni..na meg ott is volt egy rosszabb élményem, amikor az egyik részeges srác berángatott magához a "táncparkettre" és kb kényszerített,hogy (az ős szavaival élve) "Rázzak vele egyet"...én meg csak néztem, hogy ez meg mi...

Szóval élményeim miatt sem tetszik az efféle életmód, bár én is gondolkodtam már rajta, hogy később meg fogom e bánni ezt...

De ez nem is lenne gond, de egész nyáron ösztönösen "elűzöm" a barátaim meghívását...MOst is meghívott egy srác akit 8 éve ismerek, hogy menjek el valahova hülyülni egyet vele, meg még 3 ismerősünkkel, de erre sem válaszoltam még...mintha félnék tőlük is..

Barátom már lehetett volna(mármint szerelmi...barátkozással nincs gondom)mert volt már pár kérőm, de vissza utasítottam, mert ők csak ilyen " kell egy bnő, mindegy hogy ki" emberek voltak...Meg valamilyen szinten, nem is tudnám elképzelni, hogy legyen barátom...így is szűkös az időrendem sajnos..meg fiúkkal kapcsolatban eddig nem volt sok pozitív élményem

Ha anya elrángat engem valahova akkor végül jól érzem magam és sokat beszélünk, nevetünk...De neki ugyebár nem fogok nemet mondani...ilyen alapon eldöntöttem, hogy majd a baráti meghívásra is igent mondok..az is jó lesz biztosan:)

Szerintem neked is azt kéne csinálnod, hogy megkeresed miben vagy jó, vagy mihez lenne kedved és azt fejleszted.

Én pl. gitárt vettem, azt szeretném megtanulni a zongora mellé. Rajzolni is szeretek, hennával dolgoztam egész nyáron..zsebpénz a jogsira:)

Kb 3 hete esténként kijárok biciklizni, lebiciklizek egy sportpályáig és ott 4-5 kör futás majd lépcsőzés és újra bicikli

Jövő héten sulira tanszervásárlás, ruhavásárlás, fogászat stb..és hétvégén barátok..

Szóval én már elkezdtem változtatni azon, hogy ne legyek ennyire befordult. Mert érzem, hogy nem ilyen vagyok és nem is akarok ilyen lenni.

Szerintem gondold át,min szeretnél változtatni, miben szeretnél fejlődni illetve miben tudnál, majd láss neki.

Sok sikert mindenhez!:)

Bocsi a regényért.

16/L