Mért félek ennyire és ebből eredendően mért vagyok agresszív?

Jó családi hátterű mérnökinformatikusnak tanuló 20 éves vagyok. Ezt csak azért írtam le, hogy egy nehéz szakot sikeresen végzem és a tanult rétegbe tartozom.

Külsőre nagy darab, izmos szakállas vagyok.

Határozott a járásom. Az utcán sokszor látom, hogy a nők rászorítanak a táskájukra vagy átsétálnak a túloldalra és néha a férfiak is néha néha hátra tekintenek ha mögöttük sétálok.

Magyarul eléggé intimidáló a kinézetem, de ennek ellenére talán én félek a legjobban a külviágtól. Sötétedés után félek az utcára kilépni és akkor is csak gázspreyvel.

Emellet rettenetesen erős morállal rendelkezem, az az ha valaki megpróbálna kirabolni valószínűleg elszabadulna a vadállat bennem és rajta vezetném le, sőt sokszor úgy érzem mit ha arra vágynék, hogy valaki megtámadjon, hogy igazán megverhessek egy olyan embert aki megérdemli.

Ez még jobban megijeszt, mert mi van ha a belső vágyam engem kerget veszélyes helyzetbe vagy egy a fentebb leírt helyzetben nem tudnék megállni és én kerülnék börtönbe.

(A külső adottságaim miatt és önvédelmi tudásom miatt könnyedén lehetséges)

Az a legjobb tippem, hogy valamiért félek a külvilágtól és ezért elfolytom magamat és próbálok a lehető legijesztőbbnek tünni, még is a rengeteg elfolytott indulat felgyülemlik és egy olyan helyzetben szeretném levezetni amitől a legjobban félek.

Ettől függetlenűl a normális emberekkel én vagyok a lehető legkedvesebb aranyosabb férfi. Bárki aki ismer tudja, hogy a légynek sem ártanék...

Ha ilyen normális keves az alap karakterem mért vannak ilyen sötét vágyaim? Mivel tudom ezt kontrolálni?

A helyzet nem annyira durva, hogy az ösztöneim irányítanának és képtelen lennék ellen álni. Inkább olyan mint amikor valaki egy csokit akar. Ember van kontrolban, de a vágy ott van a háttérben.