Valaki esetleg hasonló helyzetben van/volt? (a többi lent)
A lényeg, hogy észre vettem, hogy már nem olyan vagyok mint régen.Mindig egyedül érzem magam, eltaszítom a barátaim (mert úgy érzem nem igazán vagyok a barátjuk), zárkózottabb lettem és félek emberek közelében lenni...Utálom, ha néznek.Csak szidom magam, szinte mindent utálok magamon...és ha már ezen gondolkodok, akkor általában elkap a sírás. Egyik nap a suliban ha valaki hozzám szólt egyszerűen elsírtam magam és nem tudom miért..nem volt különösebb okom. Mostanság egyre rosszabb, és csak azért ide írok, mert itt nem ismernek és valahogy jobb mint egy családtagnak vagy "barátnak" elmondani, pedig biztos segítenének...csak én szégyenlem az egészet... utálom, hogy gyenge vagyok.
valahány éves/lány
Amikor kisebb voltam egy nagyon jó osztályom volt(1-2.osztály).
2.osztály után elköltöztünk és emiatt természetesen új iskolába kellett mennem.Az elején nagyon kedves volt mindenki,aztán egy idő után elkezdtek szóban bántani.Nekem azt mondta mindenki a családból,hogy"Ne érdekeljen,hogy mit mondanak,hagyd figyelmen kívül és leszoknak róla".És leszoktak róla...tudom,hogy nehéz figyelmen kívül hagyni,de nekem sikerült,pedig elég önbizalomhiányos vagyok.Szóval szerintem csináld azt amit most mondtam,(de persze szólj a szüleidnek erről,hogy piszkálnak).Remélem abbahagyják,és,hogy tudtam segíteni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!