Mit kéne csinálnom?
Egész kis korom óta mindenhol ki voltam közösítve. Alsóban nem szeredtek az osztálytársaim, sem a tanárok.
Felsőnen új osztályfönököm lett, de vele sem jöttem ki jól. Mimdig normálisan viselkedtem jó voltam a tárgyából, de volt hogy ő cikizett az osztály elött.
Ötödik második félévében új suliba mentem. Van egy két ember akikkel stoktam beszélgetni, de senkivel sem tudok igazán öszintének lenni. A lányok nagyrésze semmibe vesz, és kibeszélnek.
Tudom, hogy nem bennük van a hiba, és biztos én is tehetek róla, csak nem tudom mit csinálok rosszul. Igyekszem pozitívan hozzáálni a dolgokhoz, meg hasonlók.
Emmellett egy fél éve elütöttek, és korházba kerültek. Semmi maradandó nyoma nem maradt, csak egy seb az arcomon de az nem zavar.
Utána a szüleim elvittek pszihológushoz, egyrészt azért, hogy ne legyen később emiatt traumám, és -mint kiderült- a csáldban elvileg mindkét ágon volt néhány öngyilkos,és hogy ez nem öröklődik-e.
A pszihológushoz eggyáltalán nem akartam elmenni, de muszáj volt, de nem volt szimpatikus, és sosem mondtam neki igazat. A végeredmény végül az lett hogy semmi bajom nincs,de engem ez a 4 alkalom eléggé megviselt, hogy egy idegen-akit nem is kedvelek-akar belőlem kiszedni dolgokat amikről tudom, hogy nem is érdekli, csak azért csinálja mert fiatalon azthitte, hogy ez milyem jó munka, de mostanra rájött hogy nem az, de valamit kell dolgoznia.
Önbizalom hiányos vagyok, és gyengének érzem magam, de sose mutatom ki,mert nem akarom, hogy látszódjon rajtam.
És vannak képzeletbeli embereim. Azért nem barátaim mert több van, és nem vagyok mimdenkivel jóban, és tök bunkó is van köztük. De a lényeg az, hogy "velük" szoktam beszélgetni, vagy néha veszekedni. Tudom, hogy nem léteznek, meg hasonlók de akkor is.
A családomban anya az aki kicsit fura. Általában tök oké, de néha ilyen rohamai vannak, és akkor teljesen ok nélkül mimdig veszekszik, és bármi történik arról én és aoa tehetünk.
A sulit pedig nagyon megneheziti, hogy diszgráfiám (igyekszek javítani), és tanulási nehézségem van.
Lehet hogy ez így nem tűnik komolynak, és hogy máaoknak sokkal nagyobb problémájuk van, de ezt még soha senkinek nwm mondtam, és most is csak azért írom le, mert lehet névtelenül.
13/l
Tudom, hogy fiatal vagyok, de légyszives ebbe ne kössetek bele
Foglamam sincs mi a pribléma,és hogy honnan ered, de biztos vagyok benne, hogy bennem is van hiba, és nem tudom hogy hogy jöjjek rá, hogy ez honnan indult. Pszihológushoz biztos hogy nem akatok menni, legalbbis a multkoruhiz nem. Nem érzem úgy, hogy szügségem lenne rá, és hogy igazán tudna segíteni. Lehet, hogy az első benyomás robtotta el a róluk alkotott képemet, de nem akarok többet menni.
Az "álarc" az olyasmi, hogy nem akarok egésznap csendben ülni, szomorúan meredni magam elé, ezért nagyon sokan kifejezetten életvidámnak, és erősnek tartanak.
A hús-vér emberekkel szoktam beszélgetni, de a legtöbjükel csak felszines a kapcsolatom.
És amióta sulit váltottam lett 2 barátom, de ők is önbizalomhiányosak. Őket mindig meg tudom halgatni, és tudok nekik segíteni, de a saját problémáimat nem tudom megoldani, és ettől még rosszabnak érzem magam.
És tudom, hogy ez az oldal nem panaszkodásra való, de senkinek nem tudom elmondani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!