Nem érzem jól magam az egyetemen szociálisan. Mit kéne máshogy csinálnom?
Mindig mondják, hogy "add önmagad!", - a csapból is ez folyik. És igaz is... DE
az a gond, hogy ha magamat adom, azt úgy kell elképzelni, hogy ülök egy helyben, és gondolkodom, hallgatom, mások miről beszélgetnek, segítőkész vagyok. Elég magamnak való vagyok, játszom a telefonommal a szünetben, ideges vagyok, hogy körülöttem mindenki boldogan beszélget a haverjával. Ok, de miért nem közelítek én?
Közelítettem, nem is egyszer... de szinte mindig leráznak vagy levegőnek néznek. Eleinte megvolt az én kis köröm, amíg elsőévesként mindig együtt voltunk 15-16-an, de miután elvégeztük az 1. évet, ennek vége lett, mindenki ment szanaszét. Én onnantól kezdve egyre kevésbé találtam a helyem köztük. Kezdetben csak heti 4-5 beszélgetést folytattam azokkal a volt csoporttársakkal, aztán már alig szóltak hozzám, és ezért én is kezdtem tőlük eltávolodni. Most, 3. évesként már csak köszönünk egymásnak, de van, amikor még arra se hajlandók...
Aztán találtam néhány új havert, akikkel olykor-olykor jól eldumálgatok pár percig, de ennyi. Nem vesznek be maguk közé. Rengeteg konteót (összeesküvés-elméletet) gyártottam, vajon miért nem szeretnek, és hogy miért nem tudok barátokat szerezni. Barátnőről pedig álmodni se lehet, amíg rendes barátokat nem tudok felmutatni.
Azt érzem, hogy én vagyok a legmagányosabb ember az egész egyetemen. Tudjátok, milyen szar érzés, amikor az előadóban valahol a 10. sor körül ülsz a padsor közepén, és a közvetlenül előtted és mögötted lévő sor tömve van?
Próbáltam én már ezerszer kezdeményezni, de belefáradtam, nem jártam sikerrel. Volt 3-4 alkalom, amikor egész meglepően valaki nyitott felém, de több mint egy éve ilyen nem volt. A kezdeményezések elhalnak ott, hogy beszélünk pár szót a zh-król és a tananyagról, aztán annyi.
Főleg az a nehéz, amikor van egy néhány főből álló csoport, akik közé be szeretnék illeszkedni, vagy csak a beszélgetéshez szeretnék csatlakozni. nem tudom, azt hogy kell csinálni... Hogy kell magam megszerettetnem másokkal. És hogy alakítsak ki másokban ragaszkodást irántam.
Apám azt mondta, azért lettem ilyen, mert egykeként nőttem fel, jól elvoltam magamban is, és már kiskoromban se hívtam el hozzánk senkit.
Nekem nagyon hiányoznak a barátok... Gimiben is csak egy jó barátom volt és még 3 haver. Mióta leérettségiztünk, nem találkoztunk.
Borzasztóan utálom a harsányan röhögő, arrogáns HÖK-ösöket. Amikor őket látom, azt érzem, hogy őket a Sors/Isten/Univerzum mennyivel jobban szereti...
Talán Asperger-szindrómám van, nagyon gyanakszom rá. Erről kiírtam már egy kérdést, be fogom linkelni.
De az biztos, hogy szociális fóbiám és neurózisom van. Ezt már pszichiáter évekkel ezelőtt diagnosztizálta.
Eddig ennyi jutott az eszembe, remélem elolvastátok.
Van-e valaki ilyen helyzetben, mint én? Illetve mi az, amit rosszul csinálok?
Szia!
Nekem is hasonlóan alakul az egyetemi élet, csak sokkal hamarabb értem el erre a pontra, ugyanis még csak a második félévet taposom. Bár eléggé zárkózott vagyok idegenek társaságában, mégis elmentem gólyatáborba, amit lehet, hogy többnyire utáltam, de összességében nem bántam meg. Megismertem pár jófej embert, persze a többségük más szakra jelentkezett, akikkel meg jó haverságban voltam, pár hónap után más egyetem után néztek, mert nem bírták a szakot. A gimis barátok meg túl vannak árkon-bokron. Jelenleg csak néhány középsulis évfolyamtárssal váltok néhány szót, ha összefutunk véletlenül valamelyik óra előtt/után.
A kezdeményezésekből már nekem is elegem van, csak tanulni járok be. Próbáltam társaságba beilleszkedni, beszélgetni magányosabbnak tűnő emberekkel, de érdemleges eredményt én sem értem el. Ennyire csak nem lehetek Taigetosz-pozitív.
A kérdésre meg pont az Asperger-szindróma miatt találtam rá, túl sok tünetét produkálom.
Na, hogy ne csak magamról járassam a számat/ujjaimat, valószínűleg nem vagy koleszos, de ez még nem akadály. Ha nem írtad volna a szociális fóbiás részt, egyből tanácsolnám, hogy látogasd meg a következő egyetemi bulit, ott lehet összefutnál pár haverrel/ismerőssel (az alkohol segíthetne a feloldódásban).
Az egyetemi könyvtárat ajánlanám inkább ismerkedésre: csendes hely és könnyebben találhatsz hasonló érdeklődésű egyéneket.
Semmit sem csinálsz rosszul (na jó, a kezdeményezéseket nem kellene feladni), te ilyen vagy, fogadd el magad. Az is lehet, hogy csak rossz emberek társaságát kerested. Hidd el, néha azokból lesznek a legjobb barátok, akikről nem is gondolnád.
Szia!
Én csak 13 vagyok,nem tudom milyenek az egyetemisták,de nálam is ez a helyzet,bár én ezt elfogadom. Igaz ,engem nem lerázni akarnak egyszerűen nem vagyok közéjük való. Míg ők puszta barátságból elverik egymást,mindenről vagy értelmetlen,vagy perverz vicc jut az eszükbe,én elvagyok a sarokban,a saját gondolataimmal.De persze nagyrészt az is közre játszik,hogy én sem vagyok szociálisan a toppon. Amikor meghalt a nagymamám tesója,mindenki le volt sújtva,de én nem. Persze igyekeztem valami olyan grimaszt mutatni,hogy:sajnálom,de nem értettem miért ennyire letörtek. Röviden tömören nem vagyok együttérző, mindenben a logikát keresem. Csak akkor érzek valamit,ha bűntudatom van(az az érdekes,hogy azokért a dolgokért is bűntudatom van,amit a "megsértett"fél észre sem vett). Persze öröm is van,de ha csak azt nézzük,hogy más emberek felé milyen érzelmeket mutatok,akkor ennyi. Szóval nem vagy egyedül.
De lehet,hogy önbizalom kéne neked. Nekem sincs sok,igen kritikus vagyok önmagammal,de vannak bizonyos idézetek,amik segítenek elgondolkodni,és akkor megnyugszom:
1,Life is not abaout finding yourself,is abaout creating yourself.
2,Erős akaratnak nincs töretlen út,a legszánandóbb ember,ki akarni nem tud
+A lét határozza meg a tudatod. Ha megisszuk a lét,a tudat elszáll.
válasza:Nem veled van a baj.Mindenki csak rohan és játsza a fejét.Az igazán értékes dolgok,mint az őszinte kapcsolatok már keveseknek számítanak.Amit másokon látsz az csak egy felszínes színjáték.
Ezt töltsd ki ha van időd.Nézd meg milyen tipusú ember vagy.Valószínűleg analitikus. :)
23/F
Magamat juttatod eszembe, velem is ez volt sosem hívtak egyetemi bulikra sem, én is mindig külön ültem.
Igazából rohadt idegesítő.
De segíteni sajnos nem tudok.
Van egy rossz hírem: egyetem után sem javult a helyzetem.
Köszönöm, hogy végül érkezett pár válasz, írtatok. Örülök, hogy időt szántatok rám.
Reagálva a leírtakra:
- nem, nem vagyok koleszos, albérletben lakom 2 másik sráccal. Velük jóban vagyok, de ők ilyen tipikus kockák, és más-más szakokra is járunk. Hosszasan szoktunk értelmes vitákat folytatni, a csevegés nem a mi műfajunk.
- kezdetben, amíg összetartott mindenki, be tudtam illeszkedni, és ha ittam, elég jófejnek tartottak, meg is jegyezték, hogy úgy sokkal jobb vagyok... A piálgatások utáni bulikba soha nem voltam. Akikkel haveri viszonyt ápolok, nem járnak olyan helyekre. Egyébként már-már majdnem be is tudtam csajozni, csak az a helyzet, hogy csúnyácskának tartom magam, és így soha nem mertem elhívni senkit randira.
- A 4. számú hozzászólóra reagálva, kitöltöttem a tesztet, és az jött ki, hogy "védő, isfj-t" személyiségem van. Sok ilyen tesztet csináltam, ahol mindig hasonló eredmény született. A gond az, hogy bármennyire is próbálják megnyugtatni az embert, hogy minden ok vele, a gyakorlat mást mutat.
- a 13 éves kommentelő - ha valóban 13 éves - nagy jövő áll előtte.
válasza:Én is ugyanígy vagyok ezzel...viszont ez már a 4. félévem, és nekem rosszabb, mert soha nem voltam semmilyen bulin, egy barátom se lett 2015 ősze óta, a beszélgetések meg kb ennyiből állnak a többiekkel: "Szabad ez a hely, leülhetek? Beljebb mennél? Van egy tollad? Mikor írunk ZH-t?" :DDD
Ehhez jön még, hogy beszédhibás vagyok, hadarok. A külsőm miatt utálom magam, 20 éves "férfi" (állítólag) és 173 cm vagyok, 58 kg. :D
Melyik egyetemre jársz ha megkérdezhetem?
Csak annyit mondok, hogy egy budapesti egyetem humán karára. Nem akarom, hogy nehogy valaki rám ismerjen.
Ezen az egyetemen nagyon sok szép lány van, és mindig arra gondolok, hogy én soha, de soha nem fogok eljutni oda, abba a helyzetbe, hogy pl. egyikükkel valamikor is csókolózzak vagy csak megöleljem, megfogjam a kezét. Csak távolról néz(het)em őket, nem tudom/merem őket megközelíteni... Van egy gyönyörű lány, akinek félig szerelmet vallottam, de pasija van/volt. Azóta nem beszéltem vele, a profilját se néztem meg vagy 1,5 éve.
Érdekesség, hogy látom rajta, hogy valamit érez irántam, mert lopva néz engem, sokszor szemeztünk, és zavarban van a közelemben, mindig kerül. Pl. ha valamelyik órán véletlenül összefutunk, ő arra nem jön be többé, hanem másik időpontba iratkozik át, vagy nem jár be arra az előadásra.
Apropó, mostanában kezdtem megfigyelni, hogy a kicsit csúnyább, átlagos lányok kezdenek bejönni, de nem csak belsőleg, hanem külsőleg is vonzanak. Talán megértettem, hol a helyem, és reálisabbnak látom, hogy ők igent mondjanak rám, ezért jobban "felizgatnak".
A fiúk között pedig sok az arrogáns és a népszerű, lányok által körberajongott "Istenes Bence-típusú" egyed. Én az ilyeneket ki nem állhatom... A csöndesebbekkel szoktam olykor-olykor beszédbe elegyedni, de velük se jön össze az igazi barátság, mert ők se mernek kezdeményezni, én meg szintén nem akarok tolakodni.
válasza:Teljesen hasonló helyzetben lévő 24f vagyok, Budapest. Szívesen beszélgetnék veled erről, vagy bármi másról, csak nem merek már írni, mert gyakorlatilag mindenki lelécelt pár levél után.
De ha te esetleg szeretnél beszélgetni, kérlek, írj!
válasza:Srácok el kell fogadnotok saját magatokat. Lesz egyszer elég önbizalmatok akkor bátran beültök az üres sorba egyedül és fel se fog tűnni. Ne csak a hangos embereket vegyétek észre, hanem azokat is akik csendben ücsörögnek. ;)
Régen én is baromira szorongtam, de aztán rájöttem hogy mennyire értéktelen emberekkel vagyok körbevéve, szerencsémre külsőmmel sem panaszkodhatok... aztán már nem is vágyok ismerkedésre. Mondjuk barátnőm az van elég régóta...
De eddig egyetemen 1 emberrel sem ismerkedtem meg. Bár még csak a második félévemet taposom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!