Nem érzem jól magam az egyetemen szociálisan. Mit kéne máshogy csinálnom?

Szia!

Én 30 leszek, már elég régen diplomáztam, voltam PhD hallgató is, férfi vagyok.

Igazából az egyetem elhagyása után, csak rosszabb lett, azt látom, amíg hallgatók vagyunk, addig fizetnek azért, hogy „ott legyünk”, ezért úgymond „fontosnak” érezhetjük magunkat. Aztán, ahogy végeztél itt Szegeden, még egy egyetemi e-mail címed sem lesz, pedig pl. az University of Cambridge, UK végzettjeinek külön CAM-os állandó e-mail címe van. Szegeden, az SZTE végzettjeként, még wifi elérésed sincs az egyetemi könyvtárban. Ki vagy lökve a nagyszerű magyar gazdaságba és sok siker van neked kívánva.

A kérdésed releváns, valós problémáról szól, úgy gondolom.

1. a) „egy budapesti egyetem humán karára”: Azt hittem Budapesten sokkal több jobb közösségi alkalom van, Szegeden ennek is híján vagyunk (pl. táncklubok, sportkörök, sportklubok, csillagász-képzőművész-fényképész-természetjáró-tudományos ismeretterjesztő... stb. közösségek, vagy egyházi közösségek). Budapesten, még ismerkedős közösség is van állami támogatással. Meglepő, hogy a fővárosban is problémát jelent egyetemistaként a szocializálódás.

1. b) JATE Klub, Sing-sing, nyáron a SZIN Fesztivál, ill. más diszkók színvonaltalan helyek, ahol zömében csak az alkoholfogyasztáson van a hangsúly az üzemeltetők részéről. Az egész tömegben, „futószalagon” megy. A hangosítás minősége általában silány, a hangerőt célozza.

2. a) lányok kérdés: „ha valamelyik órán véletlenül összefutunk, ő arra nem jön be többé, hanem másik időpontba iratkozik át, vagy nem jár be arra az előadásra”

Felejtsd el a lányt, nem akar veled semmit (én is jártam ugyanígy). Azok a lányok, akik akarnak veled beszélgetni másképp reagálnak!

Nekem is időbe telt, amire bárki mellé le merek ülni a buszon és beszélgetést kezdeményezni!

Továbbá ugyan az érzelmi intelligenciát szerintem fejleszti a hosszú plátói szerelem, de érdemes nem úgy járni, hogy kiszemelsz magadnak egy lányt aki tettszik, majd hónapokig, esetleg évekig ábrándozol róla, milyen jó lenne vele összejönni! Közben hozzá sem szólsz.

Egyszóval a legjobb taktika, ha odaülsz mellé és megszólítod, a legtöbb lány szeret beszélgetni, ha kicsit is nem vagy unszimpatikus neki, akkor a nők olyanok, hogy továbbviszik a társalgást.

Nagyon tudnak társalogni. Érdemes kipróbálni minél többször! Pl. egy 30 perces buszút kiváló ezen készség fejlesztésére. A könyvtárban nekem sohasem megy, mert ott mindenki csendben van és tanulni szeretne. Ajánlom a könyvtár előterét, vagy a büféjét, ha van olyan neki.

2. b) Mindig a nő választ végül.

Ha egy lány nincs eljegyezve akkor sem bűn neki udvarolni, ha van pasija, van valamilyen párkapcsolata. A legtöbb lány akkor is azt mondja, hogy van kapcsolata, ha tulajdonképpen nincs. A nők félnek beismerni „gyengeségeiket”. A legtöbb lánynak van valamilyen fiúbarátja egyetem alatt, mégsem feltétlenül ő lesz majd a férje.

Egyszóval a nő választ majd, ha pedig nincs eljegyezve (ill. nincs férjnél), akkor szabad kezdeményezni. Férjezett asszonynak, bűn udvarolni. De egyetemen melyik hallgatónő férjezett?

Ill. már eljegyzett lányokkal is bűn kikezdeni szerintem, de ha ő „támad”, akkor az eljegyzés még felbontható.

Sokáig én ezt szúrtam el, hogy „bocs”, ha épp van pasid, akkor hagylak, pedig végül úgyis a nő választ! Az igaz, hogy általában a nem nyomulós fiúk jönnek be a rendes lányoknak.

Sok sikert mindenkinek! És eredményes szemesztert!

12.: Értem, sajnálom.

Ha tetszel egy lánynak, akit személyesen ismersz, általában veled akar lenni. Én laboron beszélgettem egy lánnyal, majd megírtam neki, hogy lenne-e kedve randizni. Nos ekkor kezdődött hajszálra ugyanaz, amit leírtál.

A "háttérben" az volt, hogy a lánynak évek óta volt egy komoly udvarlója, akivel azt tervezték, hogy összeházasodnak. Sajnos nem mindenki annyira érett, hogy ilyenkor azt mondja a másik fiúnak, hogy de neki van vőlegénye. Tapasztalatból mondom, keress mást.

23-24 éves kor alatt jellemző, hogy a lányok inkább menekülnek, de el nem mondanák, hogy nekik van valaki más.

Később, akikkel találkoztam, azok érettebbek. Azaz ki tudják mondani, hogy van pasijuk, még azt is néha, hogy mennyire komoly a kapcsolatuk. Ill. nyilvánvalóvá teszik, ha el vannak jegyezve. És azt is, ha randizni akarnak.

De a lányok hamarabb érnek ezzel együtt, mi férfiak általában sokkal éretlenebbek vagyunk ezen a téren.

Ezért is alakult ki többek között, hogy nálunk pár évvel fiatalabb lányoknak udvarolunk az esetek többségében.

Pl. 30 évesen én kizárólag párkapcsolatban lévő csajokkal tudok csak randizni. Az, hogy éppen jár valakivel, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ahhoz a pasihoz szeretne hozzámenni. Végül mindig a nő dönt, kár izgulni.

Rájöttem, hogy sokan túl komolyan veszik a nemhivatalos kapcsolatokat. Tudni kell, hogy azok nem komolyak és tudni kell, mi a komoly dolog, amit tiszteletben kell tartani.

Jegyben járás, házasság, család, ezek a komoly és tisztelendő dolgok.

A válás, a családok szétrúgása, a gyerekek félárvává tétele megvetendő, bűnös dolgok. Aki ezt nem tartja tiszteletben, az megítélendő és kiközösítendő. Ezt minden lányba és fiúba bele kellene sulykolni erősen. Fontos lenne szerintem, hogy a karikagyűrűnek igazán legyen erkölcsi "súlya".

14.: Tesóm így nősült meg (úgy értem, ismerte személyesen a lány exét), de hidd el a lány választott akkor is a két fiú között!

Ugyanakkor, amit te leírsz, hogy a lány kerül, az azt jelenti, hogy nem téged választott! Érted, nem a te "bungalódba" költözött be a csaj. Sokáig ilyenkor én is túl sokat szomorkodtam és nem nyitottam másik lányok felé, de ma már pl. a buszon is leülök beszélgetni bárkivel.

Ezt ajánlom neked is és másoknak is, akik hasonló cipőben járnak! Ráadásul ez oldja a stresszt és önbizalmat is ad, hogy a csajokkal tényleg lehet jót dumálni.

# 17.: Nekem, most nincs csajom. Haverkodni lenne kedved?

Együtt könnyebb csajozni, Apámtól tudom.