Tényleg csak magára számíthat az ember?

Igen és nem.

Sokat éltem megéltem már ahhoz, hogy véleményt formáljak. Alapvetően meg kell tanulni azt, hogy az ember gyarló. A környezetünkben élőket úgy kell elfogadni, amilyenek. De! Van egy kis trükk a dologban. Finoman éreztetni kell velük, hogy nem számítasz rájuk. A hatás ellenhatást indukál valamilyen formában. Így apróbb segítésekkel jobbá tehetik életed.

Fontos: maximálisan ne bízz senkiben, így a csalódás nem lesz annyira fájdalmas. Felfoghatod úgy is: minden esemény (jó vagy rossz) egy tanulási folyamat része.

.

Maradj nyitott, inkább szemlélődj. Igyekezz olyan embereket magad köré rendezni, akiket így is kedvelni tudsz, csak önmagukért.

.

Fontos az is, hogy milyen jegy szülöttei vesznek körül, mert gyakran az is okozhat problémákat.

ÉN még a sajàt édesanyàmban is csaodtam,amikor beadott àllami neveltnek...

De csalodtam màr férfiakban,nem keveset,és baràtokban is.

Soha nem felejtem el,néhàny éve az iskolapadot koptatva voltak baràtnöim.

Amikor pénzem volt,és gyrost akartAam enni iskola utàn ,akkor csoportosan velem tartottak,persze a baràtokat illik meghivni,igy fizettem.

De amikor odakerült a sor,hogy nincs fekvöhelyem egy hétre.

És azt kértem hogy csak éjjel zavarnék,akkor is aludni,és a földön is megfelel,csak ne télen a hoba...

A sok baràtnö elfordult,senki se hallott meg...

Akkor megtanultam,hogy a gyros fizetgetés helyett sporolok,hogy ha ilyen helyzetbe kerülök,akàr egy hotelba is eltudok éjszakàzni...

Aztàn évek utàn sajàt testvéremet felkerestem,hogy ujra kapcsolatba léphessek velük,persze elhalmoztam öket mindenféle ajàndékkal,amit csak akartak,mindent megadtam nekik,az egész havi pénzemböl...

Nem sajnàltam.

Aztàn mégse hivott azota senki fel.

Még egyszer sem csörgött évek ota fel a telefon.

Ezek életem nagy csalodàsai,de sorolhatnàm,végtelenül.

A màsik:

Volt olyan eset,hogy nem volt egy forintom se vonatjegyre,mégis felszàlltam rà.

Mikor jött az ellenör,anyira megijjedtem,hogy elkezdtem sirni,és annyira megsajnàlt(nem az volt a célom)

és tovàbb engedett,pedig nem rövid utrol volt szo!

Olyan is történt màr hogy a kasszànàl nem volt elegendö pénz nàlam,a hölgy mégis ideadta az àrut,ugy hogy késöbb bevittem neki a tartozàst.

És sok hasonlo.

Sajnos vagy nem,az élet ilyen .

Van akire szàmithatsz,és van akire nem.

Én mgtanultam csak magamra szàmitani,igy ha valaki mégis segitene,azt jol esöen veszem,de ha mellette csak magamra szàmitok,akor ha nem jön a segitség,kevésbé kell aggodnom.

"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani.

Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot,

megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra,

hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől;

de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.

Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy,

tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

Márai Sándor

Imádom ezt az idézetet,szerintem benne van a válasz!!!

Az első és legfontosabb, hogy megtanuld szeretni Önmagadat! (ezzel természetesen az önmagunk elfogadása is együtt "ját). Fontos, hogy tudd, mindenkinek önmagát kell a saját életében az első helyre "tenni", s ez még véletlenül sem önzés - csak sokan nem tudják.(az önzés:ha másoktól várod el, hogy az életükben te legyél, a legfontosabb, értem ezalatt, az első "helyen). Igen, a bajban mindenki csak magára számíthat, s ez bármíly rosszul esik most neked, így van jól. Mindenki saját magát ismeri a legjobban...Önismeret...pozitív gondolkodás. Bízhatsz másokban is, de fogadd mindig némi fenntartással, ha teljesen "odaadod" magad, azzal sosem jársz jól. Kivéve talán a partnerkapcsolatot... Szerintem, tanuld meg szeretni, megismerni és elfogadni önmagad olyannak amilyen éppen vagy, s tudd "az a bátor ember, aki ellenál a félelemnek, leküzdi azt, s nem az akiből hiányzik."!"Légy hálás félelmeidnek mert azok tettek azzá aki vagy... "

Bízz, de ne feltétel nélkül. Nem tudom, mennyire volt hasznos, próbáld megemészteni, hidd el sok igazság van benne. Persze, ettől még lehet, hogy most neked nem ez a leghasznosabb. Sok erőt kívánok neked!

hát, azt hiszem igen.

de ugyanakkor azt is gondolom, hogy hajlamosak az emberek (én is) elhitetni magukkal hogy így van, és megpróbálni akkor még keményebbé és erősebbé válni, és megoldani a problémákat -egyedül.

viszont előbb-utóbb meg rájövünk, hogy ez lehetetlen, és egyedül semmire sem mehetünk igazán az életben.

úgyhogy a válaszom: nem tudom. ez egy szar, nagyon nagyon szar dolog. ez van.