Az ember mennyire számíthat őszinteségre?

Emberi kapcsolatokkal van problémám. Néha félek, hogy rosszul mérem fel a környezetem.. Persze, estem már úgy (többször) pofára, hogy megértettem, hogy az illető hülyét csinál belőlem, kihasznál stb., és hanyagoltam a "barátságot", viszont nem akarok mindenkivel, új lehetőségekkel bizalmatlan lenni. Viszont úgy érzem, valami baj van velem, hogy a kortársaimmal – 20 év körüliekkel – nem jövök ki.

Pl. van egy régi jó barátnőm, akivel kihagyás újra fölvettük a kapcsolatot, ő írt rám lelkesen, nagyon örültem neki. De olyan érzésem van, hogy annyira nem vágyik szoros ismeretségre, talán elég neki ez a szökőévente "amúgy mi van veled?" kapcsolat. De úgy érzem ezt másképp nem tudom meg, csak a folyamatos visszautasításból.:-/ Pedig valakivel - közeli ismerőssel - már úgy elbeszélgetnék, hogy mi a baj velem? Pl. mikor úgy érzem most jóban lehetnék egy ilyen fiatal társasággal, azon kapom magam, mintha engem nem szívesen hívnának bulizni, iszogatni. Jó, tényleg nem ez a legkedvesebb szabadidős időtöltésem, de ha az adott embereket szeretem, szívesen beülnék velük én is.:( Szóval úgy érzem elkerülnek.

Vajon van remény, ha valakit megkérek, őszintén megmondja, hogy mi nem tetszik bennem, vagy úgyis legyint, hogy bebeszélem magamnak az egészet?