Hogyan felejtsem el a régi sérelmeimet?

helló!

Először is a múlt nincs többé, ezt jó ha tudod. S ha nincsen, akkor ugyan miért kellene rágódni rajta, hibáztál megbántad, vagy nem? Ha igen, akkor onnantól kezdve nem kell emészd magad, változtatni a múlton úgy sem tudsz, de a jövőd alakíthatod. Ha valaki pedig múltbeli dolgaiddal cseszeget, akkor "nyelsz" egyet, végig gondolod, s tudod, hogy hiába mond bármit, már nem olyan vagy. Tudod magadról, hogy "jó" vagy, akkor nincs miért sírni. Vagy még mindig úgy érzed, hogy valami nincs rendjén? Ha igen akkor meg kell találd a kiváltó okot, és ott átváltoztatni a gondolkodásodat, visszaemlékezésedet. Tudod minden megközelítés kérdése, minden relatív, van olyan nézőpont, ahonnan nem vagy sem te, sem más vétkes.

Velem is történtek "rossz" dolgok a múltban, de nem izgat, mert azért történt, hogy tanuljak belőle, és sikerült is. Ez a lényeg, úgy fogd fel, hogy az szükséges volt, hiszen ha nem ismered meg a szenvedést, ugyan hogyan különböztetnéd meg a boldogságot? Ha pedig nem képes megbocsátani neked a szeretted, akkor lehet, hogy az nem is szeretet.

Ha nem megy egyedül a változás, akkor tudok segítséget ajánlani, s semmi mást nem kell tenned, csupán olvasni és gondolkozni. Nyugodtan szólj, ha kell ez a fajta mentőöv.

üdv

25/F

Louise L. Hay -t nem akarom megbántani, de egy picit kevés az, amit ő ad. Egy könyve került a kezembe, Éld az életed címmel, s a felénél abbahagytam. mert nem volt elég magyarázata. Viszont, akkor itt van az, amiből igazi erőt lehet nyerni, cím és szerző a következő.

Paul Brunton : Az Önvaló bölcsessége.

üdv

25/F