Az elrontott gyermekkortokat, hogy dolgoztátok fel?

Amit Te itt produkálsz, azt hiánygondolkodásnak hívják. Tökéletes út a boldogtalanságba. Akarod folytatni ezt az életszemléletet? Nem javaslom, ui. a gyerekkorod rég elmúlt. Megújultál.

A fent leírtak alapján felálltál a nehézségekből, befejezted a sulit, van partnerkapcsolatod, van egzisztenciád, mondhatni vannak eredményeid. Ez klassz.

Két dolgot tehetsz:

1. a hátra lévő éveid megtöltöd vmi olyasmivel, amit Te értékesnek, fontosnak tartasz.

2. úgy neveled a gyerekedet -ha lesz- h az ő élete, a gyerekkora jobb legyen, mint a Tiéd volt.

Jó utat!

"Csak 2 nap nem tudsz semmit csinálni: Tegnap és holnap.

Ma viszont igen, ezért a jelenre koncentrálj! Ne rágódj a múlton, ne aggodalmaskodj a jövőn, mert már/még egyik sem létezik." Dalai Láma

15 évesen pont jókor kezdted el a lázadást, ilyenkor kéne mindenkinek kezdenie. Sajnos a szüleid úgy néz ki sem akkor, sem később nem voltak a toppon, de már kár hibáztatni őket, rég volt az már.

Nekem az írásod elolvasása után ez jutott eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=U12bWXqxgXM

Szóval te az a fajta vesztes vagy, aki nem veszi észre, hogy győzött?

Légy büszke magadra, kevesen állnak fel ilyen helyzetekből, és csak az életképtelenség marad az osztályrészük. Neked van állásod, egzisztenciád, kapcsolatod, ez már jó alap arra, hogy büszke légy, és egy érzelmileg tartalmas életet bonts ki magadnak. Nem könnyű ez sem, mert kívülről rendben vagy, de belülről még ott vannak a sebek. Ha szükségét érzed, nyugodtan menj el egy pszichológushoz, pár hónap alatt rendbe tesz mindent, de a te hozzáállásod is kell hozzá.

Szóval bátran, és sose félj elbukni, ha úgy alakul.

Hajrá!