Nem tudom elfelejteni. Mit tegyek? (TÖBBI LENT)

Olyan 2 hónapja, összevesztem a legjobb barátommal. Igazság szerint eléggé leittam magam, és olyan dolgot írtam neki,amit nem kellett volna. Ezután próbáltam kibékülni,de csak kötekedett velem, ezért el akartam tőle búcsúzni. Az a búcsúlevél pedig még durvábbra sikeredett(ismét alkoholos problémák miatt.Nem vagyok alkoholista,de nagyon ki voltam akadva,ezért ittam.) Azután egy olyan 3-4 napig nem beszéltünk semmit,bár történtek dolgok. Egy akkori barátomnak elmondtam ami történt,mert megbíztam benne, és ő továbbadta neki,hogy én itt kibeszélem stb.. Persze az nem probléma,amikor ő 3 embernek kimásolja a teljes beszélgetésünket...Na mindegy, nem is ez a lényeg. Tudtommal az a barátom akinek elmondtam és továbbadta,otthagyott. És így szépen lehordott mindennek,mintha sosem lettünk volna barátok.. Azután kb. mindenhonnan ki lettem közösítve..Bár szerintem annyira durvát nem írtam neki,amiért ezt kiérdemeltem volna. Végül ráírtam,hogy ne kerüljön már mindenhol,mert idegesít. És elkezdtünk beszélgetni,amiből békülés lett. Nem tudom leírni mennyire boldog voltam. Igazából már az ismerkedés eleje óta többet éreztem mint barátság. Persze ez a "béke" nem tartott sokáig. Jöttek a "barátai",és azt mondták,hogyha velem barátkozik,ők többé nem a barátai. (Bocsi a sok szóismétlés miatt,nem jut eszembe szinonima.) 1 nappal később pedig inkább kibékült velük, mert ugye 3 barát több mint 1. Szóval velem megint összeveszett... Aztán veszekedtünk,és letiltott. Csináltam egy másik face-et ahol írtam neki,mert nem akartam elveszíteni(bár így utólag lehet nem kellett volna) és természetesen ott is letiltott...Azóta nem beszélünk. Nem tudom mennyi idő telhetett el,de nagyon soknak tűnik. Üresnek érzem magam,mert eddig csak miatta éltem,és semmilyen életcélom nincsen. Meghalni nem tudok,mert még vannak ugye emberek rajta kívül is,akik szomorúak lennének.. Meg ugye család..Amibe ölni fogom az energiám,az a tanulás lesz,mivel megígértem neki hogy kitünő leszek még régebben.. Beszéltem nemrég az egyik barátnőjével,és mint kiderült,csak sajnálatból barátkozott velem..:Đ (Iszonyúan jól esett,bár már nem sírtam rajta,mert teljesen üres lettem) Mindenkinek azt mondom hogy már túlléptem ezen, és hogy rendben van,meg nem foglalkozok vele... De igazából mindennap gondolok rá rengeteget. Nem gondoltam volna hogy tényleg ilyen sokat jelent nekem...Szóval hogy, nincs valami mód rá,hogy túllépjek? .. Kibékülni akarok még mindig igazából,de tudom hogy már nem menne,ezért úgy mégsem akarom..(Igen,már azt sem tudom mit akarok) Érezni nem érzek semmit,nem nevetek,sírok,csak a vele kapcsolatos dolgokra figyelek igazán, persze minden barátommal foglalkozok ugyanúgy,nem látják a változást. Nem tudom mit kéne csinálnom,annyiszor gondolkodok olyanon,hogy eljön hozzám,és ki akar békülni stb.. Nagyon hiányzik,és nem hiszem hogy tudok nélküle élni. Néha elmúlik,és azthiszem túlléptem,próbálom jólérezni magam,de végül minden este sírva alszok el..

Sajnálom ha kicsit hosszúra sikeredett