Mi történik velem? Hogyan tudnám elfelejteni? Miért gondolok rá állandóan ma egyáltalán? (Többi lent)

Nem tudom, hogy jó kategóriába írtam-e, de nem tudtam hova kéne. Ez a sztori, kezdem az elején:9.-ben (2 éve) volt egy srác, ő volt "a buszos srác" számomra. Egy faluban laktunk, egy suliba jártunk, ő két évvel idősebb nálam, 11.-es volt akkor. Egyszer a buszon ültem és "kinéztem magamnak". Azóta mindig láttam a buszon, mindig próbáltam arra a buszra szállni, amelyiken ő volt. Nagyon tetszett. Ennél több nem nagyon történt a buszon.Abban az évben a sulis bál megnyitójára lehetett jelentkezni keringőzni. Az első keringőpróbára elmentem egy barátnőmmel. A srác is ott volt. Párt kellett választani. A lányok jelentősen többen voltak. Ránéztem lopva a srácra, ő is rám. Odajött hozzám, hogy táncolok-e vele. Igent mondtam. Együtt táncoltunk, én nagyon nagyon nagyon sokkhatás alatt voltam, hogy úristen. Amikor vége lett a barátnőm kérdezte, hogy elmegyek-e vele fagyizni. Mondtam hogy oké, így otthagytam a srácot. Iszonyat hülye voltam, tudom, tudom, nem kell mondani. De én nagyon szerencsétlen és reménytelen vagyok ilyen esetekben. Egyfolytában áradozom valakiről, folyton rá gondolok, de ha ott van az esély akkor annyira bepánikolok és inkább elrohanok. Ezt utálom magamban. Ezért nagyon nagyon talpraesettnek és magabiztosnak kell lennie valakinek, hogy összejöjjünk, mert különben elcseszem. Ezután nem volt semmi. Olyan barom voltam, mert bepánikoltam és nem mertem elmenni a következő keringőpróbára. Nem volt semmi a sráccal, próbáltam elfelejteni. Egy barátnőm is mondta róla, hogy bunkó, ez segített. Aztán egyszer láttam, hogy az egyik osztálytársamat korrepetálja. Ekkor kiakadtam, mondtam ennyi elég volt belőle, szépen lassan elfelejtettem. Tavaly elballagott, aut hittem nem látom többet. Tévedtem. Egyszer éjjel az utcán jött velem szemben még régebben, de akkor nem fogott meg különösebben. Ma viszont megint láttam. Kicsit hosszabb lett a haja (imádom a kicsit hosszabb hajú srácokat) és nagyon jól áll neki és hihetetlen jól nézett ki. Ott állt a suliban és telefonozott. Én is ott álltam, vártam valakire és gondolkodtam a srácon. Aztán elment mellettem, ki az udvarra és ennyi volt. De azóta nem tudom egyszerűen kiverni a fejemből. Egyfolytában azon kattogok, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen hogy elcsesztem. Vagy ha már ilyen szerencsétlen voltam akkor most miért gondolok rá ennyit. Nem szeretnék rá gondolni, mert esélyem se lehet szerintem nála ezek után, plusz ki tudja mikor látom legközelebb. Az meg a másik, hogy Pesten tanul én pedig kb.2 órányira Pesttől lakom. Mit kéne szerintetek csinálnom hogy elfelejtsem és ne agyaljak rajta? Tudom, hogy esélyem sincsen nála de ez valahogy nem tud érdekelni és semmire nem tudok emiatt koncentrálni.:(