Más is van így ezzel? Más is érzi ezt?

"Hogy tudnának segíteni a gyógyszerek? Akkor megszűnne a szenvedés a Földön? Kevesebb ember és állat szenvedne? Mert sajnos nem hiszem.:( Számomra ez a világ szörnyű hely, és nem tudok nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, persze segítek ahogy tudok, de egyedül nem tudom mindenki baját megoldani sajnos..."

Na ebből a mondatodból én azt szűrtem le most, hogy neked semmiféle komoly depressziód nincs (véleményem szerint, de nem vagyok szakember), neked az a bajod, hogy a világ problémáit, szörnyűségeit magadra veszed, és saját problémádnak tekinted. Ez nagyon nagy hiba! Igen, a világban sok szörnyű dolog történik, emberek, állatok éheznek és szenvednek de a világ mindig is ilyen volt, persze nem ilyen mértékben mint most. Picit próbálj meg magadra koncentrálni! Mert hogy a világ problémáit nem tudod megoldani az hót biztos, és nem is feladatod, hogy megoldd őket. Most komolyan nem tudsz egy olyan világban élni ahol emberek és állatok szenvednek? Akkor a többi 7 milliárd ember hogy tud? Gondolod ők is ezen tépelődnek, hogy hány állat és ember szenved? Miért nem inkább azon vagy, hogy ahogy csak tőled telik, segíts rajtuk, ha ennyire szíveden viseled a sorsukat (önygi helyett talán hasznosabb lenne)? Pl. elmehetnél állatmenhelyre dolgozni/önkénteskedni, ahol segíthetnél a megkínzott kutyákon. Vagy beléphetsz a WWF-be, esetleg a Greenpeace-be. Elmehetnél szociális munkásnak, oszthatnál ételt a szegényeknek. Tudom, ez nem a világ megváltása, de nem vagy te mindenható, hogy így kellene tenned, meg ekkora terhet cipelned, de komolyan. Segíts azokon a keveseken, akiken van lehetőséged segíteni, és próbáld meg elfogadni, hogy az élet nem habostorta és szenvedés mindig is volt, van és lesz. Nem kell "mindenki baját megoldani". A te bajodat pl. ki akarja megoldani? Én a helyedben egy kicsit többet foglalkoznék magamal, és kevesebbet az emberiség problémáival. Azok is fontos dolgok, de belehalni nem kell, tényleg. Légy egy kicsit önző. Először magadon segíts! Lehet, hogy ezt úgy fogod elérni, hogy valahol önkénteskedsz (és ezáltal ugye másokon is segítesz) ami a legjobb eset lenne :) Mit gondolsz? Mégmindig az előző válaszoló voltam.

Szia!

Irtam egy privat üzit!

23L

Én a munkámnak éltem és néhány hónapja kirúgtak. Az életem egy nagy sz@r volt. Mindig megaláztak és a munkahelyemen is volt egy, amelyik kifejezetten utált és folyton piszkált (annak az áskálódása is ide vezetett). Most egy senki vagyok. Van végzettségem három is, rendes komoly állásom volt, de mára már semmi se maradt. Volt barátom egy kollégám, akivel majdnem össze is jöttünk, de az is eldobott magától.Nem kellek azóta senkinek. 15-20 helyre beadtam az önéletrajzomat, hogy újból dolgozhassak, de nem vettek fel sehova. Holnap indulok, remélem nem a pokolban fogok kikötni. Mindig ártatlan voltam, soha nem hazudtam, intelligens voltam néha túlzottan (néhány kezeltünk külföldi volt és folyékonyan beszéltem velük angolul/németül és egyszer az se tetszett az egyik kollégának, mikor megmondtam a betegnek, hogy hamarosan rendben lesz ne féljen).

Sok előnyös tulajdonságom volt, nem féltem a halottaktól, amik heti szinten voltak az osztályunkon, gyakran többet megért kollégákkal csomagoltam őket és soha nem féltem, boldog voltam, hogy segítettem. Ezt is elvették tőlem. Nekem sok indokom lett hirtelen a halálra. Amint kirúgtak sok évvel ezelőtti sérelmeim tömegével előjöttek és ez után újból a mamámról kezdtem álmodni, ahogy meghalt és a papámról na meg az utána lévő bántalmakról, melyeket a gonosz gyerekek műveltek velem főként a megalázások emléke aggaszt mostanában.