Miert nem fordul meg a szulok fejeben, hogy ha van egy lanyuk, aki sokat vasarol, az valoszinuleg azert van, mert nem erzi teljesnek az eletet es ezzel kompenzalja?

Szerintem, ha egy 22 éves lány költ magára, az teljesen rendben van.

Kérdès az, hogy a saját pénzedet költöd-e, milyen gyakorisággal, ès legfőkèpp ha már nem esik le nekik, mièrt nem mondod el ? A kommunikáció csodákat tehet....

Mi a franc köze van ehhez a szüleidnek, miért nekik kéne ezt megérteni? 22 éves vagy, menj el pszichológushoz, és kezeltesd a mániádat, ha nem találsz magadnak pasit - bár a kettőnek semmi köze egymáshoz, ha lenne pasid, akkor azért shoppingolnál, nehogy elveszítsd, erre mindig lehet ürügyet találni.

Nem kötelességük a szüleidnek finanszírozni a függőségedet.

Én biztos gondolnék rá, és elzavarnálak pszichológushoz.

Az, amit szépen felépítettél, hogy miért is van ez, hááát...vagy így van, vagy nem, a végeredmény szempontjából szinte mellékes, a veszélye viszont az, hogy ezzel gyönyörűen nyugtatgatod magad, de egy lépést nem teszel azért, hogy segíts magadon. Most is azon filózol, hogy a szüleidnek mit kéne tenni, ahelyett, hogy TE tennél adekvát lépést. Gondolom, a következő majd az lesz, hogy végső soron a szüleid tehetnek a nyomorodról, isten tudja, miért, de majd kitalálod ezt is...

Menj pszichológushoz, ami a finanszírozást illeti: ha a zsebpénzedet (amit a szüleid adnak) meg az ösztöndíjadat is helyből elcseszed rongyokra, kencékre, nyilván tőlük kérsz az ellátásodon felül.