Mit tennétek a helyemben?

Nemrég megismerkedtem egy fiúval és nagyon jókat beszélgettünk találkozgattunk is.

Az egyik alkalomnál azt mondta, hogy szeret. Én pedig azt mondtam neki, hogy én nem tudom, hogy szeretem e.

Már előtte is sok mindent megtudtam a hátteréről. És eléggé zárkózott, magányos, depressziós volt. Elég sok mindenkiben kellett csalódnia az életben.

Pár nappal a találkozás után írt msn-en, hogy ő biztos abban, hogy senki nem tudja szeretni és hogy elege van az életből. Én mondtam neki, hogy ez nem igaz és hogy én szeretem, de mint egy barátot, mert aranyos, okos.

Aztán még egyszer beszéltünk és azt mondta, hogy most már teljesen kész van és nem bírja...Kértem, hogy legalább miattam ne tegyen semmi hülyeséget...azt mondta jó és lelépett msn-ről.

Még aznap este öngyilkos lett. Egyszerűen képtelen vagyok ezt feldolgozni...mindig rajta jár az eszem és azon , hogy ez csak is az én hibám lehet...ha azt mondom neki, hogy szeretem akkor nem lesz öngyilkos, akkor még ma is élne...Egész nap a szobában gubbasztok és a suliban sem nagyon beszélgetek senkivel...egyszerűen nincs hozzá erőm, hogy még akár a lehetőséget is megadjam magamnak ahhoz, hogy boldog lehessek.

Szerintem nem érdemlem meg...Anyáék orvoshoz akarnak küldeni...de én nem akarok menni, hiszen mit csinálna? a dolgon úgysem tudna változtatni, hogy miattam ölte meg magát...