Veletek is előfordul, hogy nem tudtok/akartok a párotoknak valamit elmondani? (bővebben lent)

Mostanában eléggé lehangolt vagyok, kinn élek külföldön és hát elkopnak mellőlem a barátok, akiket ittkinn megismerek, azok meg előfordul, hogy továbbállnak.

Néha elég nehéz a magányt, vagy azt az érzést kezelni, hogy se család, se barátok. Mivel a párom német, ő csak próbálja átérezni, de sok német kollégámon is látom ,hogy nem igazán értik az érzést.

Csak magyarokkal tudok erről beszélni, szinte befejezzük egymás mondatát, ha ilyesmi szóba kerül, ők ugyanezt érzik.

Szóval, hogy előfordul, hogy depressziós vagyok, de hónapokig, és egyszerűen szégyellem és nem akarom már neki mondani, hogy lehangolt vagyok smmihez sincs kedvem, úgy érzem sehol se jó, se Magyarországon se itt, valahogy nem találom a helyem.

Ő kérdezi, mertlátja, hogy valami bánt, de már nem akarom elmondani neki, hogy menynire mélyen vagyok, nem akarom, hogy lássa a gyengeségemet.

Ti is vagytok néha így?

Normális válaszokat írjatok légyszi, nem kell hazaküldeni, meg lesajnálni, vagy szétszedni, oké? Köszi előre is.