Miért érzek így, el fog ez múlni?

Azt sem tudom,hogy jó kategóriában tettem-e fel a kérdést,de nagyon remélem.Annyi a lényeg,hogy nem igazán tudok kiigazodni a sajàt érzéseimen,vágyaimon mostanában.Màr kisebb koromban is volt egy-két furcsa dolgom,akaratos,egy picit agresszív gyerek voltam(Màrmint pici gyerek,4-6 éves),a rajzfilmekben,könyvekben mindig a gonosz,negatív szereplőknek szurkoltam,mert ők nem akarták olyan egyértelműen és elviselhetetlenül ráerőszakolni a nézőre a saját gondolkodásukat,mint a túl sok kötelességtudattal rendelkező "jók".Meg úgy általában sokkal szórakoztatóbbnak,és változatosabbnak találtam a céljaikat,személyiségüket.(Ilyenek voltak pl. Sir Kán,Zordon,meg egy csomó más népszerű,vagy kevésbé népszerű rajzfilmszereplő,akikre màr nem is emlékszem).Aztán ahogy idősebb lettem,egyre "komolyabb" filmekből/videójátékokból is kizárólag a negatív szereplőket bírtam.De nagyon.Kettőre "kattantam rá" nagyon:Purple guy FNAF-ból(Gyerekgyilkos,lila csávó),és Joker a Sötét Lovagból(Hát ő meg csak simán Joker).Az utóbbi után kezdetem el jobban elgondolkodni azon,amit ezek a karakterek képviseltek,és nagyon gyorsan rájöttem,hogy teljesen egyetértek azzal,amit Joker mond/csinál abban a filmben,meg úgy általában az összes többi képregényben és filmben,ahol megjelenik.Egy idő után,amikor már nagyon-nagyon-nagyonnagyonnagyon sokat foglalkoztam ezzel,tudatosult bennem,hogy ez rég nem konkrétan róla szól,hanem csak a hasonló mentalitásról/társadalomról alkotott képről.Amenniyre tudtam,utánajártam,a valóságban hogy is működik egy olyan ember élete,aki ilyesmiket csinál,vagy így is gondolkodik:Terroristák,bankrablók,gyilkosok,meg úgy általában csak a bűnözés elkezdett érdekelni.Sokszor,ha nem beszélgetek valakivel,és nem is igazán történik semmi körülöttem,csak ülök valahol(Suli/étterem,stb..)újra és újra sokkol a tudat,hogy mennyi lehetőségem lesz/van arra,hogy csináljak valami hasonlót,"szabadon engedjem" végre ezeket a gondolataimat.Nagyon kicsi,jelentéktelennek tűnő dolgokat már csináltam,kipróbáltam(kihajolni a mozgó autó ablakán,stb),és utána mindig furcsán szomorú lettem,akárcsak,ha simán ilyenekre gondolotam.Nagyon erős érzelmeket vált ki belőlem néhány dal is.(Főleg:Green Day-Bang Bang,és szintén a Green Daytől a Jesus Of Suburbia),és úgy érzem,hogy nem passzolok abba a közegbe,éltbe amiben jelenleg vagyok.Túl normális,nyugodt,és jó.Ez most egészen biztosan hülyén hangzott,mert uygebár mi a bajom azzal,hogy jó az életem,de szerintem ez azért van,mert ha nem lenne az,akkor tudnék mire hivatkozni,amiért bármi "rosszat" teszek.Meg egyszerűen unom.Görcsösen vágyom valami drasztikus,akár negatív változásra,csak "történjen máár valami".Ezen kívül nagyon kevés bennem az empátia,könnyen manipulálok(legalábbis amennyire én látom,úgy látom),és jól hazudok.Ha ennek volt értelme,és bárkinek van ötlete,hogy egészen pontosan mi is ez,akkor lécci írjon valamit.