Miért érzek utána nagy ürességet? El fog múlni?

Egy fiúval neten beszélgetünk már egy ideje. Alakult volna, ő is és én is akartuk volna, de időközben többminden megváltozott, és megbeszéltük, hogy maradjunk inkább csak barátok, de attól még néha beszélgethetünk, és ha majd szeretnénk, akkor találkozhatunk is. Most még olyan rossz érzés, eddig nem is néztük az időt, éjszakákat/délutánokat beszéltünk át, fel se tűnt, hogy már jópár órája beszéltünk. Kb 1 hete már alig beszélünk, naponta max 1 órát, vagy annyit sem. Tudja, hogy én többet is akarnék, de ő már nem úgy tekint rám, átgondolt mindent, és csak barát akar lenni. Azt mondta, ha esetleg élőben találkoznánk és akkor érezne irántam valamit, akkor akarna engem. Én képtelen vagyok elengedni, mostanában is már betegesen figyelem, hogy vajon mikor ír már, nem is ismerek már rá a pár hónappal ezelőtti önmagamra. És pont egy ilyen fiú miatt. Aranyos, meg minden, bármit meg tudunk egymással beszélni, de elmondta nekem, hogy ő képes megcsalni akár a barátnőjét is, és saját maga szerint bunkó. Velem is volt már párszor az, de bocsánatot kért, én meg megbocsájtottam neki mindig.

A jövőnket is teljesen máshogy képzeljük el, egyikünknek engednie kellett volna, hogy együtt legyünk. De már nem hinném, hogy együtt leszünk valaha is, csak olyan rossz érzés most ez, mintha egy nagy üresség lenne bennem. Másnál is volt már hasonló? Elmúlik ez egyszer is, és elfelejtem ezt a fiút? Én nem tudom, és nem is akarom..