Van olyan aki ismeri a Lét örömének érzését?

Szerény véleményem szerint a lét értelme és a lét öröme kizárják egymást.

Vagy az egyik van jelen, vagy a másik, de a kettő egyszerre nem megy. Szükség van mindkettőre. Mert ugye betépve lenni jó, de állandóan betépve lenni már nem jó.

Az állandó stressz sem jó. Ha az aktuális nehézség nem vár akut megoldásra, van egy bűvös szókapcsolatom, amivel be tudok lépni a lét örömének a dimenziójába, ahol a hirtelen feszültség feloldódik. A fennálló nehézség pedig a jövőben kezelendő feladattá válik.

Ez a szókapcsolat pedig nem más, mint a "bszni rá"

Bármi is a célod jelenleg, az biztos, hogy értelmetlen számodra. Amint tisztába teszed lelki ismereted, úgy megjelennek azok a célok is benned, melyek értelmet és motivációt adnak, inspirálnak arra, hogy mindennap örömmel cselekedj. Olyan célokat keress magadnak, melyekhez tehetséged van, és magad-mások javára is válhat, ami érdekel.

Téged mi az, ami érdekel? Merülj el benne, kutass és tanulj.

Mondhatod, hogy téged nem érdekel semmi, de a céltalanságodnak is van valami oka, hozd felszínre magadban. Ha nem teszed, akkor egy haszontalan fogas kerékké válsz, ami gyorsan kikopik a "globális gépezetből". A te döntésed milyen értelmet adsz itt létednek, de minden apró tett és gondolat számít, amit a jelenben a jövődre fordítasz, mert visszahat rád.