Mivel motiváljam magamat a mélyponton?

15 éves vagyok, apám rákos, és elhagyott minket még nagyon régen, anyámmal maradtunk.

Naponta folynak veszekedések itthon köztünk, idén kezdtem a 9.-et egy gimnáziumban, ahol a társasággal nem nagyon jövök ki jól, illetve a tanárokkal sem. Az osztály legrosszabb tanulója vagyok.

Van egy lány, akibe fülig szerelmes vagyok, ő pedig egyáltalán nem is kedvel...

Tudom, jönni fogtok ezzel a "milyen jó, hogy csak ennyi problémád van!"-nal, de nekem ez nem könnyű. A környezetemben mindenki boldog, és mosolyog, én pedig közel állok a depresszióhoz, mert velem senki sem áll szóba, mert értelmesebb vagyok, a korosztályomnál, és ők ezt nem bírják...

A tanulás megint nem azért megy rosszul, mert hülye vagyok, hanem lusta. Én tehetek róla, tudom. De tudom, hogy nem az iskola lesz az, ami miatt valamire viszem majd az életben.

Programozó szeretnék lenni, és már megy a Java, úgyhogy ezzel nem lesz probléma...

De maga a rossz közérzet, és a felsorolt problémák ellen, mit lehetne tenni?

Légyszíves ne poénkodjátok el, mert már tényleg rosszul vagyok az egész oktatás miatt... Az tehet minden rosszról kb. számomra...

Kérlek segítsetek.. :(