Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hogyan motiváljam magam?

Hogyan motiváljam magam?

Figyelt kérdés

A helyzet a következő - kifejtem teljes terjedelmében a nézőpontom - remélem lesz aki végigolvassa a sok nyávogást :D

28 éves vagyok - és nem vagyok túl motivált hogy kezdjek az életemmel valamit.

Egyszerűen úgy érzem hogy a hagyományos út - tanulás, kemény munka, esetleg karrier, szorgalom

pozitív hozzáállás a munkához, az emberekhez - tévút, hazugság és nem működik - ebből nem fogok

egy szép házat venni, vagy szép kocsival járni, vagy elutazni valahova messzebbre - pl. Japánba, ami nagy álmom volna.

Már kis koromtól kezdve asztrofizikus akartam lenni, de mivel nem ment a matek elég jól -a bunkó

gimis matektanárom meg elvette tőle a kedvem teljesen - így mentem olyan szakra amit el tudtam

végezni - közgáz. Ez sem rossz, pénzügy-számvitelt tanultam, meg nyelvvizsgákat is letettem - két nyelvből felsőfok.

Szerettem tanulni, noha annyira nem érdekelt a dolog hogy erről álmodtam volna éjszaka, vagy hogy komolyabban vitázzak

évfolyamtársakkal egy adott témáról...de nem is volt ez gond. A gondok akkor kezdődtek amikor végeztem, és munkába

kellett volna állnom... nagyjából tudtam milyen meló volna nekem megfelelő a szakmában - és ez nem is lett

volna olyan egetrengető dolog (pl. kontroller), de egyszerűen nem jött össze semmi normális munka -

csak call centerek, meg shared service centerekben tudtam dolgozni - aki volt már ilyen helyeken

az tudja milyen undorító, sekélyes, betanított munkák ezek... sokszor váltottam - megtehettem, mert a nyelvtudásom

miatt könnyen felvettek más helyekre is -de az eredmény mindig ugyanaz volt...szar meló, átlagos, frusztrált emberekkel,

akikkel muszáj jópofizni, különben kinéznek a csapatból, és akkor már régen rossz.

Külföldön nem próbálkoztam, mert úgy voltam vele hogy releváns tapasztalat nélkül ott sem rúgok labdába...

az utolsó kitörési kísérletem kb. két éve volt - amikor egy újabb szar meló mellett, járni akartam egy egyetemi képzésre

- informatika szakra. Meg egy csajjal is járni akartam ugyanabban az időben. Az egészből az lett

hogy szerelmes lettem, mire a csaj dobott - így depresszióba estem, és a pszichiátrián kötöttem ki év végén - állás, és suli

nélkül. Gyógyszert szedtem - voltam több helyen is - végül skizotipiás személyiségzavart állapítottak meg nálam. Király.

Találtam újra állást - de a gyógyszertől nem bírtam felkelni - így hamar kirúgtak. Majd idén kijutottam Angliába egy nagy

multihoz - adminisztrációs munkát végeztem - de nem éreztem jól magam, ismét csak a gyógyszer miatt - nagyon nehezen keltem fel,

meg egész nap tompa és fáradt voltam. Így kb. 3 hónap múlva hazajöttem.

A gyógyszerrel leálltam, többé-kevéssbé helyrejöttem, vagy inkább: javultam. Közben két év telt el

a csaj akibe szerelmes lettem persze már rég összejött egy helyespasival...höhö.

A gond az hogy elvesztettem az elmúlt évek alatt valamit: A hitemet. A hitet hogy kemény munkával, szorgalommal

tanulással lehet eredményeket elérni. Én próbálkoztam, de nem ment a dolog.

Így most itt állok, 28 évesen, megint felvettek egy másik nagy egyetemre, megint info szakra,

most próbálok majd állást is keresni..de nagyon deja vu érzésem van, illetve nagyon nincs motivációm, és pénzem sem.

Unom már a mártírt játszani, aki dolgozik, a pénzét meg kajára, albira, meg sulira költi - és ennyi, slussz,

míg a sok kopasz, meg tetovált izomagy nagy BMW-kel, Audikkal, meg terepjárókkal furikázik az úton. Nekik hány diplomájuk van?

Hány idegen nyelvet beszélnek? Egy sem? Egyet sem? Akkor meg honnan van annyi pénzük? Mert miért is éri meg tanulni, gürcölni? Kinek éri meg

ha cserébe pénzt nem kapok? És ez nem csak itthon van így - az egész világ ebbe az irányba mozog. Lassan már ott tartunk hogy bármilyen

diplomás munkával csak bagó pénzt lehet keresni - és ebbe bele értem az orvosokat, mérnököket is.

Így a kérdés végül is az, hogy hogyan motiváljam magam, ilyen körülmények között?



2013. aug. 29. 19:58
 1/3 anonim ***** válasza:

Hmm..nehéz kérdés, de szerintem egy ilyen szakmával, két felsőfokú nyelvvizsgával jobb helyre el tudnál te menni mint call centerek. Keress rendes melót. És főként: ne legyenek túl nagy elvárásaid. mit vársz egy munkától? hogy ülsz és az öledbe hullik a pénz? az emberek meg hibátlanok, nyitottak és egyből a nyakadba ugranak? Hát nem. Te csak egy újonc leszel ott ahova mész, nem te vagy az egyetlen. Nem kell jópofizni senkivel, de miért várod, hogy ők jópofizzanak veled?

A nagyra törő álmaidról... a kopasz, tetkós emberkék akik bmw-vel járnak... jobb is nem tudni, hogy keresték meg a pénzt.. te képes lennél bármi illegálisra? Ha igen, akkor csak rajta, de amíg azon siránkozol, hogy nem ér semmit a kemény munka...érdekes, hiszen egy helyen sem maradtál meg túl sokáig szóval a te esetedben annyira nem tudsz erről nyilatkozni(szerintem). Szedd össze magad, keress munkát, végezd el az egyetemet és jobb lesz minden. Keress barátokat, velük nem kell jópofizni csak önmagadat adni.

2013. aug. 29. 20:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Húzzál vissza külföldre és ezúttal ne add fel! És ne szedj "gyógy"szereket, amikor láthattad, hogy tönkreteszik az életedet!

[link]

2013. aug. 31. 01:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim válasza:

Ez lehet hosszabb lesz, de remélem segít:


Én abban látom a legnagyobb problémát, hogy nem érdekel, amivel foglalkozol. Ismerős érzés amúgy, és én mindig irigylem azokat, akik képesek és szabadidejükben is az iránt érdeklődnek, ami a munkájuk.


Van egy olyan dolog a munkakeresésnél, hogy olyanokat akarnak felvenni, akiknek a munkájuk a hobbijuk is. Pl. informatikusokon látom, hogy szabadidejükben is informatikával foglalkoznak, és nagy vigyorral mesélik egymásnak, hogy milyen programot írtak, vagy milyen hasonló témájú cikket olvastak. Nem mondom, hogy mindig ez a téma, de sokszor.


Fogalmam sincs, ezt gyakorlatban mennyire sikerül szűrnie a HR-eseknek, de a szakmabeliek pl. meg szokták tudni állapítani.


Ha úgy érzed, az informatika is csak egy unalmas munkahely lesz, próbálj meg minél több más munkakört megismerni, kérdezz meg embereket, mivel foglalkoznak, mit szeretnek a munkájukban, vagy olvasgass is róla, és ha valamit érdekesnek találsz, próbáld meg valahogy kitanulni. Nem tudom, mihez feltétel, hogy olyan végzettséged legyen, de van ahol az is elég, ha hobbid miatt értesz hozzá és ezt bizonyítani is tudod. És látszik rajtad, hogy szereted csinálni. Hogy ezt hol lehet megtenni, arról is érdemes mások tapasztalatait megtudakolni.


Egy másik út: próbáld meg megszeretni, amit csinálsz. Találj ki valami érdekeset, amit leprogramozhatsz, vagy találj olyan célt, amibe ha besegítenél a munkáddal, akkor büszke lennél magadra. A kitalálást úgy értem, hogy nézelődj és keresgélj.


A harmadik út, hogy ugyan a munkád unalmas, de ha van mellette valami hobbid, amitől felfrissülsz, akkor legalább lesz erőd túlélni az unalmas munkaórákat. És talán még a kedved is megjön, hogy közösen panaszkodj a munkatársaiddal.



Mások irigylése:

Lehet szidni mindenkit, és lehet, hogy igazad van, de ettől nem hiszem, hogy jobb lesz az életed. Viszont rosszabb az lehet, hogy lesz, ha csak hozzájuk hasonlítgatod magad.

Ha találsz valamit, ami felfrissít, és amitől büszke lehetsz magadra, attól jobban fogod magad érezni, és valószínűleg nem fog annyira bántani mások sikere. Azt nem állítom, hogy teljesen elmúlna, de az ember már csak olyan, hogy hajlamos irigykedni :)


Gyógyszerek:

Én úgy tudom, amit legtöbbeknek felírnak az egy nyugtató hatású gyógyszer. A problémádból semmit nem old meg, csak eltompít, és kívülről annyi látszik belőled, hogy lassabban fog az agyad, mint másoknak. Egy barátom szedett ilyet, amíg rá nem beszéltem, hogy ha baja van, inkább forduljon hozzám, és mikor ideges, gondoljon arra, hogy attól úgysem változik semmi, ha idegeskedik. Ennyi erővel inkább tojjon az egészre, és csináljon valamit, amitől jó kedve lesz. Neki bevált.


Lányok:

Ne ragadj le egy régi szerelemnél, nagyon sok szép és érdekes egyéniségű lány van Magyarországon, igaz elég nehéz őket leszólítani, de azért ne add fel! Pl. pont nemrég hallottam, hogy valamelyik teaházban (Budapest) villám randira lehet befizetni (3000 Ft ha jól emlékszem), és a korosztályodból összeszerveznek egy teadélutánt, és körforgásban lehet párokban beszélgetni.

És amúgy az is előfordul, hogy az utcán ha mész, egy-egy bátrabb lány képes szemezni veled, ha jó megfigyelő vagy, és van egy előre bekészített pár mondatod, hogy hogy kérdezz rá, mit szeretne, még akár meg is láthatsz egy-egy ilyet.


Ja, és mi motiválhat még:

"Fel a fejjel, amíg van!" :D

2014. jún. 24. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!