Ti szerintetek a depresszió gyógyíthatóé?

A depresszió a köznyelvben jelenthet olyan kedélyállapotot, személyiségjegyeket is, amelyek orvosi értelemben nem merítik ki a depresszió forgalmát. Másik oldalról a depressziónak is több fajtája van. Egy enyhébb depresszió spontán is gyógyulhat. Bizonyos esetekben megfelelő pszichoterápia, életmódváltozás – pl. sport – elegendő lehet. Van, hogy gyógyszeres kezelés is szükséges, de ennek megvannak a kockázatai. Van olyan depresszió típus – pl. a bipoláris depresszió, ami viszont nem gyógyítható, csak a tünetek csökkenthetők.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

#1: Úgy tűnik szerencsés vagy, és nem találkoztál testközelből igazán súlyos depresszióval. Az emberi agy is csak egy szerv, ugyanúgy biokémiai folyamatok, pl. neurotranszmitterek határozzák meg a működését, mint bármelyik más testrésznek, és az ebben beállt zavar, egyensúly felbomlás pont úgy zavart okozhat a működésében, mint más testrészek esetén. Mondhatod a cukorbetegnek, hogy a betegsége nem létező dolog, attól még nem termel a szervezete elegendő inzulint, és ha erről nem vesz tudomást, az az életébe is kerülhet. De okozhat depressziót akár vitaminhiány, vagy néhány vegyület is (pl. régebben használt, mára betiltott mezőgazdasági vegyszerek) is.

Mikortól nevezünk valamit betegségnek? Onnantól, hogy vannak olyan tünetek, amik a beteg életminőségét jelentősen rontják, illetve az élethosszát jelentősen megrövidíthetik. A beteg nem akar beteg lenni. Ez fontos! Aki igazán depressziós, az nem akar az lenni, de ettől még mondjuk nem tud aludni, nem tud koncentrálni például a munkájára, mert ugyanazok a gondolatok – feldogozatlan negatív életesemények – cirkulálnak a fejében körbe-körbe, esetleg minden különösebb ok nélkül szorong, étvágytalan, nem képes örömöt érezni olyan dolgoktól, helyzetektől, amelyek régen örömmel töltötték el, napi 10 órát aludva is fáradtan ébred, fáradt napközben, fáradtan fekszik le (és mégsem tud elaludni órákig), stb… Nem akarja, hogy ez történjen vele, szenved tőle, és hiába igyekszik elhitetni magával, hogy nincs semmi gond, holnapra elmúlik az egész, attól még nem fog elmúlni, sőt rosszabb esetben egyre súlyosabbak lesznek a tünetei, már élni sem akar így.

Már csak azért sem „kamu” betegségről van szó, mert teljesen életvidám, céltudatos, a rossz helyzetekben is derűs ember is válhat minden különösebb ok nélkül depresszióssá, elveszti a motivációját, az optimizmusát, elkezdi nem érdekelni az, aminek régen a megszállottja volt, nem tud aludni, vagy éppen elalszik a munkahelyén, stb…

Ha az életminőség romlása huzamosabb ideig fennáll a beteg akarata ellenére, akkor betegségről beszélünk. Ennek megvannak a maga okai, és az okok megszüntethetők, kezelhetők lehetnek.

> Ja megvan ha valami baja van valakinek rafogja a depressziora.

Igen, egy gyász, egy szakítás, egy munkahelyről való kirúgás is okozhat szomorúságot, kiüresedettség érzetet, reménytelenséget. De ez nem feltétlenül depresszió, hiszen indokolt ez a kedélyállapot. Vagy enyhe depresszióba lök, ami részben magától, részben az új ingerek, élmények hatására is elmúlik. Itt elégséges lehet a gyógyuláshoz egy pozitív szemlélet, optimizmus, derű. De pont onnan kezd súlyossá válni a dolog, aki ezekre képtelenné válik, holott régen ilyen volt a személyisége. Másik oldalról a depresszió nem azt jelenti, hogy valaki szomorú, az csak egy tünet a sokból, és önmagában nem is feltétlenül elegendő a depresszió diagnosztizálásához. Sőt a bipoláris zavar esetén a szomorú, lehangolt kedélyállapot és a felfokozott, hurráoptimista, cselekvési kényszeres állapot egyik pillanatról csap át a másikba. Illetve vannak más betegségek, amik okozhatnak depresszióhoz hasonló tüneteket, például keringési zavar is okozhat depresszióra hasonlító tüneteket. Illetve vannak más pszichés betegségek is, amelyek hasonlóak lehetnek a depresszióhoz (különböző neurózisok, fóbiák, kényszerbetegségek, skizofrénia, stb…).