A sátánistákkal mi a helyzet?

Gonoszak. Nincs sok pénzük. Akiknek mégis van, azok bűnözésből szerzik. Természetesen ők meg vannak győződve arról, hogy ahogy szerezték, az törvényes, csak az állam bánik velük törvénytelenül. Így hát lopnak, csalnak, hazudnak, drogokat fogyasztanak. Az egész elképzelésük a világról teljesen téves. Szeretnek gonoszkodni, bántják a munkatársaikat, osztálytársaikat, rossz tanulók, hasonlóan öltöznek mint a rockerek, vagy mint a metált kedvelők, csak még őrültebbek (egyébként sok metált kedvelő közül kerül ki sátánista).

"Mitől lesz valaki sátánista?"

Attól, hogy ő az akar lenni.

"És mik a feltételei az egésznek?"

Lopj, csalj, hazudj, viselkedj olyan őrült módon, mint ők. A társadalom szégyenei, az ilyen embernek kár megszületnie, csak szenvedést és fájdalmat hoz mindenkire aki a környezetében van.

Többfajta sátánizmus fogalom létezik. Az egyik egy kvázi a kereszténység ellenében létrejött inkább filozófiainak tekintett irányzat. Tulajdonképpen maga a sátánizmus szó itt született meg. Ennek a lényege, hogy a sátánista nem hisz sem Isten, sem a Sátán létezésében, kizárólag egyetlen istent ismer el: önmagát. Erről itt olvashatsz többet:

[link]

Illetve érdemes ezt is meglesni:

[link]

[link]

[link]

Alapvetően egy ártatlan dologról van szó szerintem, egy megfontolásra, elemzésre érdemes világnézet, amiből sok értékes tanulságot le lehet szűrni, de nem hiszem hogy ez képviseli a valódi bölcsességet, számos hibája is van ennek a világnézetnek. Túlságosan az egót helyezi előtérbe, és bár elismeri a társadalmat, a közösséget, a többi embert is, de túlságosan háttérbe szorítja azt.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A másik sátánizmus fogalmat – illetve magát a jelenséget – javarészt a keresztény egyházak hozták létre. A sátánizmust, mint egyfajta ateista, egyházellenes világnézetet megpróbálták a lehető legsötétebb módon lefesteni, valamiféle ördögimádó, velejéig gonosz dolognak beállítani, amitől minden épeszű ember undorodni fog. Persze nem valós képet festettek a sátánizmusról, de pont ez a hamis kép előbb-utóbb realizálódott is, meg is valósult. Mindig van pár őrült, pszichopata, akinek annyira megtetszik az egyház által felrajzolt – és addig nem is létező – sátánizmus kép, hogy meg is valósítják.

Ezzel különösebben nem kell foglalkozni, marginális jelentősége van, pusztán néhány pszichopata, őrült fog kecskét – neadjisten embert – áldozni, vért inni, stb…

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A harmadik fogalom nem is igazi értelmezés. Vannak tizenévesek, akik valamiféle lázadásból, polgárpukkasztásból, divatból egymástól tanulják el, vagy maguk találják ki, hogy milyen sátánistának lenni. A sátánizmusuk kimerül abban, hogy valamilyen metál irányzatba tartozó zenét hallgatnak, az öltözködésükben, meg esetleg abban, hogy kimennek éjfélkor, újhold idején a temetőbe, és ötágú csillag alakban gyertyát gyújtanak, hogy megidézzék a Sátánt. De közben a legtöbbjük kicsit be is van rezelve. De nem gonoszak, valójában a légynek sem tudnának ártani, és hamar ki is növik ezt az egészet. De addig maguk is egymásra próbálnak licitálni, hogy ki is az igazi sátánista, ki az, aki csak divatból az, ki az, akinek lövése sincs arról, hogy mi is az !igazi! sátánizmus, de tulajdonképpen egyikőjüknek sincs fogalma róla.

Igazából erre is több szót pazaroltam, mint amennyit érdemes.

Spirits of Eridu. wordpess. com

Ami gonoszra gondoltok, azok az ördögimádók, akik a bibliára építenek.

Az igazi sátánizmus a spirituális sátánizmus.

> Az igazi sátánizmus a spirituális sátánizmus.

Hát ahogy nézem ezt a honlapot, ez nagyon nem az.

Nézzük csak a honlapnak „A Pokol Főistenei” részét. Ott található négy név, abból nézzünk meg hármat:

Astaroth: (Magyarosan írva: Astarté) a kánaánita kultúrkörhöz tartozó népek vallásának egyik istene. Megegyezik a mezopotámiai Istár istennővel, de rokonítható az egyiptomi Hathor/Ízisz istennővel, vagy a görög Afrodité, a római Vénusz istennővel.

Beelzebub: Itt tulajdonképpen Baál istenről van szó. Ő szintén a kánaánita kultúrkör – a sumér-babilóniai vallás – egyik fő istene. Ő az úr, uralkodó, férj. A vihar, az eső és a termékenység istene. De rokonítható a görög Zeusz, a római Jupiter istenekkel is. Érdekes módon ennek az istennek minden városban volt helyi kultusza, mondjuk úgy, minden városnak megvolt a maga Baál istene, és így is nevezték el őket: Baál-Berit, Baál-Gad, Baál-Hermon, Baál-Cefón, stb… A Beelzebub a Baál-Zebul „helyi” istent jelenti tulajdonképpen. Ő egyébként azért is érdekes, mert a zsidó vallásban a Sátánnak az egyik neve lett Beelzebub, tehát ott egy és ugyanaz a kettő.

Azazel: Szintén kánaánita kultúrkörbeli – sumér, akkád, babilóniai, asszír – isten. A Nap és az igazság istene.

Mint látható nem gonosz démonokról, nem bukott angyalokról van szó, hanem nemes egyszerűséggel más vallások isteneiről. Ha valaki a kereszténység, judaizmus Istenében hisz, azok számára ezek fiktív lények kellenek, hogy legyenek, vagy ha valaki nagyon propagandát akar írni, beállítja őket ördöginek, démonoknak. Azazel pl. csak egy helyen jelenik meg a Bibliában, de onnan sem nagyon derül ki – pusztán a Bibliát olvasva – hogy ki ő, mi ő, mégis isten tudja miért bukott angyalnak lett kikiáltva, pedig semmilyen bibliai alapja nincs az egésznek. Persze a Bibliában is megjelennek ezek a nevek olyan formában, hogy akik ezeknek az isteneknek hódolnak, azok nem kedvesek az Úr előtt. Hát persze hogy nem. De ezeknek az isteneknek semmi köze a Sátánhoz, így a sátánizmushoz sem.

Már eleve a pokolról kialakult naiv kép is megérne egy kisebb esszét. Meg a démonok is megérnének egy misét, de nem menjünk bele, mert elveszünk a részletekben.

Mindenesetre ez a spirituális sátánizmus mazsolázásnak tűnik mindenféle babonákból, különösebb alap nélküli mítoszokból, nyakon öntve egy adag ezoterikus katyvasszal, asztrológiával, jógával, meg még ami belefér.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Külön vicces volt számomra ez az oldal: [link]

„1. A Sátánizmust Anton Szandor LaVey hívta életre 1966-ban. Azelőtt nem létezett.

Ez egy nagyon, de nagyon helytelen válasz.”

Nagyon jó vélekedés, hogy helytelen válasz. De vélekedés is marad cáfolat nélkül. Utána ír még mindenfélét, csak éppen pont az állítást felejti el cáfolni, mondjuk legalább megemlíteni valami LaVey előtti írásos dokumentumot, amiben szerepel a „sátánizmus”, vagy a „sátánista” szó. Mert ugye nem lényegtelen a kérdés. Ha valaki alkot valamit, és annak egy olyan nevet ad, amit előtte nem használt senki, akkor ő definiálta az adott szó jelentését. Ez olyan, hogy ha Marx találta ki azt, hogy mit jelent a kommunizmus, akkor az azt jelenti, amit ő értett alatta. Hiába találom ki, hogy nekem a kommunizmus azt jelenti, hogy mindenki zöld ruhában jár, attól még nem ez lesz a kommunizmus definíciója, hanem továbbra is az, amit Marx határozott meg. Ha most az én fogalmamat ellátom valami megkülönböztető jelzővel – mondjuk zöld kommunizmus –, és azt mondom, hogy a zöld kommunizmus az igazi kommunizmus, azzal maximum a saját ostobaságomról, vagy műveletlenségemről, félreinformáltságomról mondok el bármit is, de a kommunizmus mibenlétéről aligha.