Miért sírok mindenen?

Régen nagyon ritkán sírtam, emberek előtt meg egyáltalán nem.

Aztán már lassan több mint 2 éve meghalt a mamám, aztán egy másik rokonom, 2 másik kórházba került és elvesztettem a legjobb barátnőmet, ellöktem az embereket és elég magányos korszakom volt pár hónapig.Ez mind lezajlott egy éven belül, és szerintem eléggé megviselt lelkileg mert ebben az időszakban sokat sírtam, és hiába van most már boldog életem, barátaim és fiúm, sokszor apróságok miatt sírok.

Például amikor elment a kedvenc tanárom másik iskolába úgy sírtam mintha meghalt volna, nem is egyszer.Tanárváltás volt amikor új év kezdődött és ugyanígy kiakadtam azon hogy elvesztettük amiatt azt a tanárt, aki a kedvencem volt, emberileg is nagyszerű ember volt és jókat lehetett vele beszélgetni.

Sírtam azon amikor Alan Rickman meghalt, de nem is egyszer, pedig csak pár filmét ismerem, meg pár dolgot tudok a magánéletéről is, mégis szíven ütött.

Vagy amikor befejezek egy jó könyvet,néha filmeknél is.

Most pedig kórházban van még egy rokonom, az orvosok szerint már csak pár hete van hátra is hiába alig voltunk jóban, kiskorom óta nem sokszor találkoztunk mégis rosszul esik.

Nem bírok ki egy temetést se sírás nélkül, akkor sem ha alig ismertem az elhunytat.

Miért van ez? Annyira idegen hogy ilyen érzékeny vagyok. Pedig tényleg rendben van az életem, meg általában boldog vagyok de amikor rámtörnek ezek a pillanatok fogalmam sincs miért történik.

16 (2 hónap múlva 17)/l