"Lelkibeteg" lettem örökre. Mit tegyek?

12 évig bántottak az iskolatársaim. Igazából nem tudom, miért. Egyszer valaki elkezdett kitalálni rólam pletykákat, és utána mindenki ellenem fordult. Ápolt voltam mindig is, normális ruhákba jártam. De mégis mindig bántottak, ha megmertem szólalni valamikor, vagy szerepelni akartam, kinevettem, kigúnyoltak, megvertek. 12 évig mindennap sírva jöttem haza az iskolából. A szociális életem egyenlő volt a nullával. Féltem kimenni az utcára is, mert kisvárosban laktam, ha találkoztam velük, az utcán is folytatták, azt, amit az iskolában. Szerettem rajzolni, énekelni, úszni, de nem tudtam közösségbe járni, mert az összes gyerek ellenem volt. Mindenki hallott a pletykákról. A szüleim persze semmit nem sejtettek. Szégyeltem az egészet, mindig én voltam a makacs, kis hülye gyerek, aki nem jár sehova, mert "lusta". Hát nem voltam lusta, csak féltem. 12 évig rettegésben éltem, sírtam, nem volt semmihez önbizalmam. Most egyetemre járok Budapesten, de nem tudom elfelejteni, legyőzni a múltam. Még mindig úgy járok az utcán, hogy mi van, ha szembe jönnek velem azok az emberek, akik miatt annyit szenvedtem. Többen próbáltak velem az egyetemen barátkozni, jóban lenni, de nekem nem ment. Nem tudok megnyílni mások előtt, bízni másokban. Én meg akarok változni, de nem tudok. Könnyű mondani, hogy felejtsek el mindent, mert nem megy. Mit tegyek? Hogy legyek újra vidám, szociális ember? Hogy legyek újra az, aki 12 évvel ezelőtt?