Gondolataimban élek teljesen, mit kéne tennem?

Már kb 3 éve a gondolataimban élek. Mostanában egyre jobban, van egy saját kis világom, kitalált személyekkel, történettel stb. Ahol jól érzem magam. A valós életemet utálom, minden szar benne. Kiközösítenek a suliba (8. osztályos vagyok) és itthon sem kevésszer van vita abból hogy mért vagyok ilyen zárkózott, mért nem tudok beilleszkedni, stb. Ők nem tudják hogy a gondolataimban élek. Szinte semmi boldogság sincs az életemben, a gondolataimban lévő világon kívül semmi olyan nincs ami jó. Tudom ez nem helyes így. Mellesleg elérhetetlen álmom van, amit kiskorom óta hajszolok, de nem fog valóra vállni, emiatt sokat is sírtam/sírok. Nincsenek barátaim (max. jó messze ahonnan lakom), kiközösítenek, nem vagyok szép sem, a családom sem ért meg, sőt, ellenem fordulnak. Depis is vagyok. Emiatt menekültem a gondolataimba, mert így annyira nem jutnak eszembe a gondok. Nincs életem. Mit kéne tennem?