A karmám miatt nem lehetek boldog?

Mindig könnyebb a karmát, a sorsot, az Istent, egy átkot hibáztatni, mint önmagunkat. Most hogy léteznek-e ezek vagy sem, arról felesleges vitázni, ez úgyis hit kérdése. Meg lényegtelen is. Az életünket, azt, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk, a döntéseink határozzák meg elsősorban, amik kizárólag rajtunk múlnak. Rajtunk múlik, hogy egy döntési lehetőséget egyáltalán észreveszünk-e. Pl. egy konfliktus során bármikor dönthetnél úgy, hogy nem, mégsem sértődsz meg, vagy igazat adsz a másiknak. Bármikor dönthetsz úgy, hogy eladod mindenedet, és elmész Afrikába, segíteni az éhező gyerekeknek. Állandóan szinte végtelen számú döntési lehetőségünk van, és mégis alig tudatosul bennünk ezek a lehetőségek.

Másik oldalról egy jó döntést csak úgy tud valaki meghozni, ha jól ismeri önmagát, jól ismeri a világot. Hibás világképből hibás következtetések és hibás döntések születnek. Minden fontos döntést alaposan érdemes megrágni, tényleg megkeresni minden szempontot, minden lehetséges következményt, felmérni a különböző következmények esélyét.

Akárhogy is, a jó döntésekhez jó önismeret kell, illetve egy életen át tartó tanulás, elemzés, gondolkodás, amire időt kell hagyni.

Több balul sikerült kapcsolaton vagy túl? Lehet, hogy ez a te hibád, te teszel valamit, ami elrontja a kapcsolatot, akár tudat alatt, akár tudatosan, csak éppen ellentétes célzattal. Elemezni kell, hogy ezek a kapcsolatok miért is sikerültek félre. Helyesen viszonyultál? Helyesek voltak az elvárásaid? Azt a hatást váltottad ki, amit szerettél volna? Tudsz változtatni valamin? Ha igen min? Mindig lehet találni valamit, amin lehet változtatni, és nem elkövetni újra a hibát.

De még ha látszólag mindig rajtad kívülálló okok miatt is sikerül félre egy-egy kapcsolatod – a párod megcsal, alkoholista lesz, stb… –, akkor is lehet egyel távolabbról nézve a te hibád, nem a megfelelő közegből választasz partnert, nem megfelelő partnert választasz, a választásod kvázi növeli az esélyét, vagy egyenesen determinálja azt, ami a kapcsolat félresikerülését okozza. Ezt a kérdést is meg kell rágni.

Mindezek ellenére előfordulhat az is, hogy tényleg rajtad kívülálló okok miatt történnek rossz dolgok veled. De akkor is van döntésed, hogy ehhez hogy viszonyulsz, ignorálod-e, siránkozol, dühöngsz, újabb erővel próbálkozol. Az érzelmi viszonyulás kizárólag rajtad múlik, még ha ezt nem is olyan könnyű befolyásolni, kellő gyakorlat kell hozzá, amit meg leginkább apró, jelentéktelen, hétköznapi helyzetekben lehet megtanulni jól. (Hogy észreveszed azt, ha türelmetlenné válsz, mert a sorban elől valaki tökölni kezd. Ha észreveszed, akkor megváltoztathatod az értésedet, beláthatod, hogy erre egy év múlva nem fogsz emlékezni, tehát jelentéktelen dolog. Észreveheted a lehetőséget, hogy így lett időd kicsit töprengeni, vagy csak úgy szemlélődni, megfigyelni dolgokat, és máris nem leszel türelmetlen.)

~ ~ ~

> Az exem együtt maradt a felesègèvel de nagyon tönkrement a házassàguk.Èvekkel kèsöbb most megtudtam hogy elhagyta a felesèg ès olyan mintha megőrült volna depresszios tönkrement lelkileg

Itt meg azt kell meglátni, hogy ez nem rajtad múlt, és nem is a te problémád. Nem lehet tudni, hogy mi történt volna, ha pl. együtt maradtok. Lehet akkor ő lép ki a kapcsolatból egy hónapra rá. Lehet a felesége ugyanúgy elhagyta volna, de ott maradtál volna neki te. Lehet, hogy megcsalt volna mással – hiszen megcsalta a feleségét is veled –, sőt ez kvázi szinte borítékolható is, miért lenne pont veled hűséges, ha a feleségéhez nem volt az? Lehet persze, hogy a feleségétől elválik, ti együtt éltek, de ettől függetlenül vált volna depresszióssá, kvázi őrültté. Lehet, hogy aztán úgy alakult volna a kapcsolatotok, hogy öltétek volna napról-napra egymást, és még rosszabb helyzetben lenné mára te is, ő is.

Te hoztál egy döntést. Ha mérlegelted ennek minden következményét, akkor nem kellene megbánnod. Akkor sem, ha esetleg a döntés rossz volt, mert tudatában voltál azzal, hogy akár ez a forgatókönyv is bekövetkezhet, meg ennél sokkal jobb, sokkal rosszabb is, de az aktuális információk alapján mégis az adott döntés tűnt helyesnek. Ehhez a döntéshez jogod volt, mindenki eldöntheti, hogy kivel milyen viszonyt ápol, kivel van együtt és kivel szakít. Amíg ez a döntés elsősorban nem szándékoltan ártani akar másnak, addig még erkölcsi aggály sem léphet fel.

Hogy aztán vele mi történt ezután, abban lehet, hogy jóval kisebb szereped van, mint gondolnád. Ez az ő élethelyzetének, döntéseinek az eredménye, javarészt ő hibáztatható azért, hogy olyan „sorsa” lett, amilyen.

~ ~ ~

Igen, tudom, hogy ez keményen, vagy akár érzéketlenül hangzik. Szándékoltan. Próbáld objektíven nézni a dolgot, erre erősít rá az, hogy nem vigasztalni, vagy együttérezni akarok veled, hanem gondolkodni.

Igen, tudom, hogy ez akár tűnhet úgy is, mintha magas lóról beszélnék. Beszéltem itt arról, hogy hogyan lenne helyes viszonyulni a dolgainkhoz, hogy ezen tudunk változtatni, és ezt kellene megtanulni. Igen, azt gondolom, hogy ez a helyes. De én sem vagyok mindig túl jó benne. Igyekszem, és látom ennek a pozitív oldalát, de nem ülök feltétlenül magasabb lovon, mint te, tehát ne tekintsd ezt valami kioktatásnak, fölényeskedésnek vagy hasonlónak. Attól, hogy valamiben még én sem vagyok mindig jó, attól még arra kell rámutatnom, ami a tökéletes lenne, ami a cél, amihez közeledni kellene.