Lehetek-e valaha boldog és kiegyensúlyozott ember?

osztálytársaim régebben állandóan bántottak ezen valahogy sikerült javítanom mert most már csak beszólogatnak.

magányosnak érzem magam.

otthon a szüleim is veszekednek.

anyám átveri apámat.

anyukámtól gyerekkoromban semmi szeretetet nem kaptam.

úgy érzem több érzelem van bennem mint az osztálytársaimban és jobban tudok szeretni de sokkkal jobban is fáj ha valakibe csalódok.

még tavaj elkezdtem felvenni a kapcsolatot az egyik régi osztáyltársammal hogy legalább egy ember legyen akiben megbízhatok. jól si sikerült az első két találkozónk de mostanában elkezdett távolodni tőlem aztán eggyik nap felhívtam és megkérdeztem hogy miért. azt mondta hogy a múltat el akraja felejteni és hogy új életet akar kezdeni a középiskolában(szülei elváltak két fiúbarátja átcseszte)és a régi embereket elfelejteni. azt mondta hogy nem miattam de el akar felejteni.

ráadásul dadogok is ami alapból visszataszító szerintem.

nem találtam a környezetemben egy normális embert se, illetve akit találtam elveszítettem.

most már tényleg csak magam vagyok magamban magányosan és nincs kiút.

reménytelen a helyzetem.

lehetek-e még valaha boldog? ha igen hogy?