Van neve ennek a pszichológiai cuccnak ami nekem van? (képzeletbeli barátok)
Sosem voltam pszichológusnál, és nem is fogok, szülők nem támogatnak, államiba nem akarok menni, magán pszichológus drága.
Kb. 3-4.-es korom óta van ez, de elég fokozatosan alakult ki, erősödött szóval nem tudom.
Most 2.-os vagyok egy középsuliba. Szóval az van, hogy mindig is nagyon féltem emberek közé menni(ez javult, már nem félek, csak néha), elég rosszul fejezem ki magam mind szóban mind írásban. Barátaim egyáltalán nincsenek. "jó ismerősök" se. senki.
Nem tudok barátkozni és kész(se beszélgetni). Mostanában viszont szeretnék, de nem tudom hogyan kell. Na de a lényeg.
Van egy képzeletbeli barátom. Kettő. Igazából 6, de főleg kettő. Két egymástól nagyon különböző ember, én valahol kettejük közt vagyok személyiség ügyileg. Eleinte (Alsóban) arra volt ez jó, hogy mikor sokat ültem egyedül, az egész iskola időt magamban töltöttem, mindig elképzeltem hogy 'Mi lett volna ha..' és így elképzeltem ahogy ők is az osztálytársaim, vagy épp bejönnek a terembe és kimentenek onnan, stb.. Ma is használom csak sokkal-sokkal sűrűbben, és nem csak arra hogy 'kimentsenek' hanem kb. beszélgetésre is meeg hogy voltunk, itt, voltunk ott... Soha nem beszéltem róluk senkinek. Ez arra jó, hogy mikor otthon vagyok (most már sajna otthon is a fejemben vannak) nem érzem azt hogy egyedül voltam egész nap. Sőt, szinte egyáltalán nem érzem magam egyedül, mert annyira beleivódtak a napomba, mintha léteznének!
Nem úgy képzelem el őket hogy 'Hú, ők most itt ülnek mellettem, és beszélünk blabla.' hanem úgy mint ahogy más visszaemlékezik a napjára. csak nekem benne vannak ők is. Baromi nehéz elmagyarázni, de nekem ők egyre valóságosabbak(de tudom hogy nem azok sajna) és úgy gondolok rájuk mint bármelyik élő emberre körülöttem.
Azért szeretném megtudni ennek a dolognak a nevét, hogy tudjak róla olvasgatni. Azért szeretnék ettől megszabadulni, hogy hátha ezzel együtt tudok majd barátkozásra figyelni, vagy mit tudom én. mert néha-néha (egyre gyakrabban) Pár perce, nagyon is érzem hogy
baromira egyedül vagyok/voltam, szóval szeretném ezt elhagyni.
Szóval: Kitalált emberek vannak a fejembe, mintha valóban élnének, nyilván ilyen 'tökéletes emberek" akiket ugyanazok érdeklik mint engem. Ez elnyomja a magányom, Nagyon-nagyon szeretném hogyha élnének, ezért nagyon szar érzés róluk betegségként beszélni, mindjárt elbőgöm magam.
Van neve ennek a dolognak? Mi? Másnak is van ilyenje?
Amikor azt mondom, hogy nem szoktam beszélgetni senkivel, az tényleg 100% így van. Mármint, szülőkön kívül, hogy: "Jó lenne ha ezt ennénk ma, kéne a suliba xy aláírás", de tényleg nincs senki, pláne olyan nem akivel meg tudom ezt beszélni.
Napló írásán gondolkodtam, mert tök jó lehetne egyszer majd visszaolvasni :) (egy ideig tudatos álmodáshoz segítségként használtam, szóval ilyenre tök jó). Néhányszor belekezdtem, de mindig abbamaradt. Meg, nekem nem is okozott olyan élményt hogy, most akkor kiírtam volna magamból, de arra jó hogy talán jobban átlátom a dolgokat ha le van írva. Mert hát, az is gond ugye hogy túl komolyan veszem a fejemben lévő embereket. Valahogy tudatosítani kéne hogy nem léteznek... Majd veszek valami szép füzetet, és elkezdem kiírni :D
Írhatsz privátba, de gőzöm sincs miről(hogyan) beszélnénk mármint, na. nem tudom >.<
Szia :) En is hasonlo cipoben evezek. Nekem nem kepzeletbelibarataim vannak, hanem... nem si tudom hogy magyarazzam. Ilyen felig kepzeletbeli szerelmem. Ez azt takarja hogy altalanoa iskolaban nagyon sokat bantottak engem, emiatt elzarkoztam. Egyetlen fiu volt aki kozeledett hozzam en pedig beleszerettem. Csak a fordulat ott van hogy miutan elmondtam neki mit erzek iranta nem azolt hozzam tobbe. Es nem is ismerem ezt a fiut olyan nagyon. Nehanyazor beszelgettem vele egesz eletemben. De mar hatodik eve szerelmes vagyok bele. Pontosabban abba a kitalalt szemelyisegbe akit en a testehez es a nevehez parositottam. Folyton abrandozok vele kapcsolatos tortenetekrol. Ujra es ujra lejatszottam a fejemben hogyan ismerkedhetnenk meg hogyan szerethetnenk egymasba.
Na a lenyeg hogy en azt vettem eszre hogy akkor csinalom ezt amikor menekulok a gondolataimba a valosag elol es a magany elol.. es minel tobbet csinalod annal nehezebb kiszakadni belole. Tehat ugy tunik nekem o a menekulesi utvonalam.
Illetve azon gondolkoztam hogy talan ez attol lehet hogy tul sokat vagy bezarva egyedul a gondolataiddal, es nem adsz magadnak vagyis az agyadnak elegendo mennyisegu informaciot es ingert a kulvilagbol mivel nem beszelsz masokkal nem jarsz el ide oda, es az ember agyanak marpedig szuksege van arra hogy gondoljon valamire es dolgozzon, tehat ilyenkor mit tud csinalni? Gyart maganak ingert, szituaciot, informaciokat, problemakat amiket feldolgozhat fantazialasok kereteben. Valoszinuleg alapvetoen jobb az ilyen emberek fantaziaja mint masoke es ezaltal meg jobban fejlodik. Csak konnyu elveszni es beleragadni ebbe a dologba. Mert egyszer csak azon kapod magad hogy mindjart vege az eletednek es nem eltel semmit.
En ezeket a dolgaimat toeteneteimst megazoktam irni. Miota az eszemet tudom verseket es konyveket irok
Probald meg te is. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!