Van neve ennek a pszichológiai cuccnak ami nekem van? (képzeletbeli barátok)
Sosem voltam pszichológusnál, és nem is fogok, szülők nem támogatnak, államiba nem akarok menni, magán pszichológus drága.
Kb. 3-4.-es korom óta van ez, de elég fokozatosan alakult ki, erősödött szóval nem tudom.
Most 2.-os vagyok egy középsuliba. Szóval az van, hogy mindig is nagyon féltem emberek közé menni(ez javult, már nem félek, csak néha), elég rosszul fejezem ki magam mind szóban mind írásban. Barátaim egyáltalán nincsenek. "jó ismerősök" se. senki.
Nem tudok barátkozni és kész(se beszélgetni). Mostanában viszont szeretnék, de nem tudom hogyan kell. Na de a lényeg.
Van egy képzeletbeli barátom. Kettő. Igazából 6, de főleg kettő. Két egymástól nagyon különböző ember, én valahol kettejük közt vagyok személyiség ügyileg. Eleinte (Alsóban) arra volt ez jó, hogy mikor sokat ültem egyedül, az egész iskola időt magamban töltöttem, mindig elképzeltem hogy 'Mi lett volna ha..' és így elképzeltem ahogy ők is az osztálytársaim, vagy épp bejönnek a terembe és kimentenek onnan, stb.. Ma is használom csak sokkal-sokkal sűrűbben, és nem csak arra hogy 'kimentsenek' hanem kb. beszélgetésre is meeg hogy voltunk, itt, voltunk ott... Soha nem beszéltem róluk senkinek. Ez arra jó, hogy mikor otthon vagyok (most már sajna otthon is a fejemben vannak) nem érzem azt hogy egyedül voltam egész nap. Sőt, szinte egyáltalán nem érzem magam egyedül, mert annyira beleivódtak a napomba, mintha léteznének!
Nem úgy képzelem el őket hogy 'Hú, ők most itt ülnek mellettem, és beszélünk blabla.' hanem úgy mint ahogy más visszaemlékezik a napjára. csak nekem benne vannak ők is. Baromi nehéz elmagyarázni, de nekem ők egyre valóságosabbak(de tudom hogy nem azok sajna) és úgy gondolok rájuk mint bármelyik élő emberre körülöttem.
Azért szeretném megtudni ennek a dolognak a nevét, hogy tudjak róla olvasgatni. Azért szeretnék ettől megszabadulni, hogy hátha ezzel együtt tudok majd barátkozásra figyelni, vagy mit tudom én. mert néha-néha (egyre gyakrabban) Pár perce, nagyon is érzem hogy
baromira egyedül vagyok/voltam, szóval szeretném ezt elhagyni.
Szóval: Kitalált emberek vannak a fejembe, mintha valóban élnének, nyilván ilyen 'tökéletes emberek" akiket ugyanazok érdeklik mint engem. Ez elnyomja a magányom, Nagyon-nagyon szeretném hogyha élnének, ezért nagyon szar érzés róluk betegségként beszélni, mindjárt elbőgöm magam.
Van neve ennek a dolognak? Mi? Másnak is van ilyenje?
válasza:Én is sokat elmélkedek/elmélkedtem. Tudod, én történeteket képzeltem el. Mintha filmek lennének. A végén már annyira élénken jelentek meg előttem, hogy én magam láttam őket. Olyankor a valóságot nem látom, inkább csak valamiféle nagyon valósághű ábrándozás, képzelgés. Filmszerű az egész, de sokkal izgalmasabb, mint akármelyik film, ami csak létezik, vagy létezni fog! Nem tudom, hogy tudok ilyenekre gondolni. Sokszor úgy érzem, mintha ezek a szereplők valóságosak lennének. Az egyik szerintem maga a sátán.
Ha megkérlek, elmesélnéd, hogy hogy néznek ki a kitalált szereplőid a gondolataidban?
válasza:Ezt találtam most hirtelen:
Avoidant személyiségzavar
Avoidant személyiségzavar vagy szorongó (elkerülő, averziv) személyiségzavar.
Jellemzője a társadalmi szituációkban érzett félelem. A beteg elkerüli a társaságot, azokat a helyzeteket amikor másokkal kerülne kapcsolatba. Fél a visszautasítástól és hogy kínos helyzetbe kerül. Hátha kigúnyolják, megalázzák vagy furcsának találják. Az új helyzetekben várható esetleges problémákat eltúlozza. Gyakran talál ki egy képzeletbeli világot az igazi pótlására. A skizoid személyiségzavartól eltérően ő vágyik a társas kapcsolatokra. Kezelik csoportterápiával, kognitív terápiával. Néha gyógyszer is kell
válasza:(De nem vagyok pszichológus. Ne vedd diagnosztikának, amit írtam.)
Viszont vannak kimondottan pszichológiai témájú oldalak, fórumok, a kérdést inkább egy ilyenen érdemes feltenni. Itt túl vegyes a válaszadók tudása, könnyen kaphatsz félrevezető választ (akár az enyém is lehet az, megfelelő szaktudás nélkül nem tudom megítélni az előző válaszom helyességét).
#1: Jaja, én is mostanában inkább sztorikat képzelek el a szereplőimmel, nem csak 'kimentéseket', és valahogy baromi valóságos, nincs utána üres érzetem, mintha nem csináltam volna semmit. hanem olyan mintha megtörtént volna. Ez a baj (bár amúgy nekem jól esik, de baj kéne legyen gondolom, nem normális dolog ez). "Az egyik szerintem maga a sátán. " nem teljesen értem mire gondoltál. :)
"Ha megkérlek, elmesélnéd, hogy hogy néznek ki a kitalált szereplőid a gondolataidban?"
Elég jól ki van dolgozva az arcuk is, személyük, ruhájuk(mindig ugyan az a a ruha) meg minden, totál emberek. Szóval nem lények, hanem tényleg embereknek vannak elképzelve. Részletesen nem akarom leírni őket, így is rettentő furcsa írni róluk, főleg hogy tényleg azt érzem mintha élő emberekről írnék, és nagyon rossz hogy nem azok.
#2*Sü: Nem tudom rendesen elmagyarázni mi baj. Azt érzem hogy nem tudok beszélgetni(tényleg nem tudok) ezért nem is próbálom, de jó lenne. Nem félelem amit érzek, inkább ilyen gát, amin nem tudok átmenni, meg semmi. nem tudom. "Gyakran talál ki egy képzeletbeli világot az igazi pótlására. A skizoid személyiségzavartól eltérően ő vágyik a társas kapcsolatokra." ez stimmel. Utána olvasgattam annak amit írtál azért :)
Wikipédián pl. ezek stimmeltek(nem tudom mennyire megbízható ebben a témában a wikipédia, nem értek hozzá, azért nem csak itt olvastam utána):
"szociális ön-izoláció, erős önvád és túlérzékenység jellemzi."
"általában szociálisan diszfunkcionálisnak vagy visszataszítónak képzelik magukat."(huhh jah. nagyon gyakran érzem visszataszítónak magam.)
" Gyermekkori érzelmi elutasítottság és csoportokban tapasztalt kirekesztettség növeli ezen betegség kialakulásának kockázatát." Igen. Főleg kiskoromba voltam kirekesztve meg ilyesmi, most már magamat rekesztem ki.
De nem teljesen stimmelt. pl.: nem félelmet érzek. Lámpalázas például egyáltalán nem vagyok, elő tudom magam adni ha kell. Csak az ismerkedés, beszélgetés nem megy. Semennyire. Nem szoktam beszélgetni (nagyon-nagyon ritkán, és azt sem értem hogy azok hogy jöttek össze).
Ismersz pszichológiai témájú fórumokat ahol érdemes és lehet ilyen kérdéssel zavarni másokat? :D . Oké, ez után a válasz után megyek keresni egyet, de ha ismersz ilyet (vagy ás ismer ilyet) nyugodtan leírhatná :)
válasza:Nincs az iskoládban pszichológus? Ingyen van és bármikor fordulhatsz hozzá.
válasza:Előző író vagyok.
Rendben, de valakivel mindenképpen beszélned kell, nem jó ezt sokáig magadban tartanod, ezzel lehet csak jobban ártasz magadnak. Még ha nem is az iskolapszichológussal (akit amúgy titoktartás köt, de egy idő után nyilván tanácskoznia kell a szülőkkel), lehet bárki, akiben megbízol. És nem is kell egyből a kitalált emberekről beszélni, beszélhetsz egyszerűen a magányodról is.
Vagy nem gondoltál esetleg napló írásán? Bármit kiírhatsz magadból. Én évek óta csinálom, sokszor megkönnyebbülés, hogy ha van valami amit nem szeretnék hogy bárki tudjon, de nem bírom magamban tartani, mert az felemésztene. És én úgy látom, hogy nem fejezed ki magad rosszul írásban, elég konkrétan megírod az érzéseidet. :) Ez kezdetnek nem is rossz a változáshoz!
Ha szeretnéd, írhatok neked privátban is!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!