A kiközösítés és a beilleszkedési nehézség ugye rokon fogalmak? Iskolai kortársas viszonyban vizsgálom a szakdolgozatomban a témát.

Nem feltétlenül. A kiközösítés következménye lehet a beilleszkedési nehézségnek, és a beilleszkedési nehézség függvénye lehet a kiközösítésnek. Szóval inkább ok-okozati kapcsolat van közöttük, mint rokon értelmű.

Nincs mit, Kérdező, örülök, hogy segíthettem :)))

Igen, mindenféleképpen, Kérdező. A beilleszkedési nehézséget többnyire úgy tekinteni, mint egy belső tulajdonságot, a kiközösítés pedig mindenféleképpen kívülről jön, és nagyobb számú embert tételez fel. Nem minden esetben közösítik ki az illetőt, akinek nehézségei vannak a beilleszkedéssel (nyilván az ostoba furkó idiótáknak kedvelt szórakozása ez általában, nézzük le és röhögjük ki aki más mint mi), de iskolán belül sajnos van rá esély, főleg állami iskolákban, ahová az átlagosnál több IQ-nuku agybajost iratnak be. Magángimnáziumokban - tapasztalatból írom - jobban tolerálják azt, ha az ember nem tud maradéktalanul eggyé válni a közösséggel.

Szívesen, Kérdező, örömmel segítek ha tudok ;)

Nos Kérdező, erre a kérdésre sajnos azért nem tudok választ adni, mert én magam soha nem illeszkedtem be. Én a középiskola 4 esztendeje alatt egyszer nem lettem megalkuvó, és nem tartottam a birkacsordával - és ez később hasznomra vált. Azt a pár órát ki tudtam bírni suliban úgy, hogy nem kommunikáltam a többiekkel, idehaza meg vártak a feladataim. Azon kívül meg ha az osztályközösség olyan, hogy segghülye idiótákból áll, és a kívülálló diákok teljesen jogosan nem akarnak lezülleni közéjük, akkor nem kell erőltetni a visszaillesztését. Az ostoba idiótákat meg nem lehet befogadóvá tenni, aki ilyen szinten primitív barbár tahó, az jobbára csak az erőszak nyelvén ért. Szomorú a helyzet, de a kúrmánynak hála az oktatási rendszer is a béka segge alatt van ötszáz emelettel, és évtizedek kellenének ahhoz, hogy ezt orvosolni lehessen, ami - főleg a jelenlegi pártokkal - fából vaskarika.