A legtöbb ember a rosszat látja meg bennem, mit csináljak?

Mindig van valami amiért lenéznek, elítélnek, mérgesek lesznek rám.

Alsóban szorgalmas jó tanuló voltam, de ki voltam közösítve mert szégyenlős és csendes voltam. Naponta csúfoltak, bántalmaztak mert én voltam a "stréber". Az senkinek nem jutott eszébe hogy okos lennék ezért érdekes lenne velem barátkoznia, ahelyett hogy céltáblának használjon.

Felsőben egy másik erősebb suliban már nem voltak jó jegyeim, ott meg azért b_sztattak páran mert szerintük hulye voltam.

Az ott szerzett barátnőim pedig azt mondták amíg nem ismertek azt hitték beképzelt vagyok. Pedig még év elején igyekeztem is jó benyomást kelteni azzal hogy mosolyogtam, odafigyeltem hogy nézek ki, stb.

Mikor volt egy vidámabb időszakom ahol imádtam másokat megnevettetni sokszor komolyan vették a hulyéskedésem és lenéztek ezért.

Gimiben időnként leromlottak a jegyeim mert nem tanultam, csináltam elég házit. Közben tudtam hogy van leckém, egész nap amiatt idegeskedtem de aztán nem csináltam meg mert gondoltam ígyis úgyis teli lesz hibával, nem éri meg leégetni magam. Halogattam, vagy nem volt motivációm rá annyira szarul éreztem magam. Emiatt apám hónapokig utált és fenyegetett hogy kirak az utcára ha még egy rossz jegyem lesz. Minden nap lehordott hogy egy lusta sz-r vagyok.

Mikor fáradt, álmos vagyok, beszólnak hogy mi bajom van, miért bunkózok.

És még rengeteg példa lenne... Mit tegyek hogy mások szemén keresztül lássam magam hogy elkerüljem ezeket a félreértéseket, lehordásokat?

Kérlek ne írjátok hogy ne törődjek vele, mert egyszerűen képtelenség minden véleményt semmibe venni ha emberek közt élsz.. Egy normális embert szerintem nem néznek le ennyiszer.

Nekem még barátkozni is nehéz, mert mindenki olyan mintha eleve utálna vagy csak szánalomból barátkozna velem és közben kibeszélne.