Lehet, hogy mégsem hibáztam?

Ha érezhetően gyengébben teljesítettél, mint a többiek, akkor nyilván az volt veled a problémájuk. Nem tudom mit sportoltál, de a legtöbb sportoló nagypofájú, mondják, hogy a sport nevel meg tanít, de tudom, hogy általában az edző olyan mint egy őrült kiképzőtiszt, a csapattársak meg szemetek. Nyilván te meg nem voltál olyan mint ők, ráadásul gyengébben is teljesítettél. Nem csoda hát, hogy nem jöttél jól ki velük. Gondolom akármit csináltál, az rossz volt, mindig te voltál mindenért a hibás, az edző meg mindenben egyetértett velük. Ez szokott lenni.

De mondjak valamit? Hogy nem lettél profi sportoló, annak két oka van. Mégpedig a csapattársaid, és az edző. Ők azok, akik miatt nem lehettél az, ami szerettél volna, ők voltak azok, akik kihozták belőled az önbizalomhiányt és a félelmet, amik hiába voltak benned gyerekkorodtól, nem jöttek volna ki. A sport normális esetben megnyugtatja az embert, javítja a magatartását, az esetleges félelmeket elnyomja. Te pedig még csak nem is élvezted, pedig nyilván azt a sportot űzted, ami tetszik, amit szeretsz. Az oka nyilván az erőszakos nagypofájú csapattársaid voltak. Az ilyenek jelentősen csökkentik az illető teljesítményét. Arról nem beszélve, hogy akármit is csináltál volna, téged akkor is utáltak volna. Mivel meccsek után nem kúrtál be velük a kocsmába, és az edző lányával sem feküdtél le, így hát nem volt okuk barátkozni veled. És ha valakivel nem barátkoznak, azt egyenesen gyűlölik. Most ez a néhány mondat olyan, mintha én találtam volna ki viccből, de hidd el, hogy ... IGAZ!