Empátia, elfogadás, stb. része lenne a hivatásomnak, mégsem vagyok rá képes. Ezt hogyan tudom fejleszteni?

Le kell sz*rni, hogy ha önmagában hülye valaki. De az sem mindegy, hogy mivel foglalkozol. Mert például ha egészségügyben dolgozol, akkor én a helyedben egyszerűen csak tenném a dolgomat az ilyen emberekkel is, udvarias lennék, de nem lennék velük olyan szívélyes, mint másokkal. Ha mondjuk ügyintézőként, ugyanez. Korrekt lennék, de nem kedves. A lelkiismeretem megmaradna, a munkámat elvégezném, azt csók.

De most már érdekel, mivel foglalkozol.

Ez az általános tolerancia egyik dilemmája ugye. Én azt gondolom, hogy nem kell mindent és mindenkit elfogadni. Az embernek van saját személyisége, értékrendje, és biztosan van olyan értékrend, ami nem egyeztethető ezzel össze.

Ettől még végezheted a dolgod, segíthetsz az adott embernek, mint ember, ehhez nem kell elfogadnod az ő világképét, tarthatod ostobának, hülyének, félrevezetettnek, akárminek. De ez a te belső véleményed, nem kell, hogy ezt ki is mond, és hogy a tetteidben ez meg is nyilvánuljon.

Add meg azt a segítséget, amit azon a jogon, hogy ő egy ember megkaphat tőled. Ehhez nem kell semmit sem elfogadnod.